A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

munkaszünet is járt, csak a betakarítási munkacsúcsok — pl. aratás — idején dolgoztak vasárnap is, de ezért a munkáért ünnepi pótlék járt. Az iparosok és a szegődményesek kívánalmai szembetűnő különbséget mutatnak. A szegődményesek figyelme elsősorban a bérekre koncentrálódott. Szó sincs benne iskolaszékről s más kulturális jellegű követelésekről. A döntő különbség az, hogy a cselédek semmiféle biztosítékot nem kötöttek ki. Nem is próbálták meg legitimizálni érdekvédelmi szervezeteik működését. Még egy összehasonlítást kell elvégeznünk a bérekkel kapcsolatban. Hogyan alakult egy mezőhegyesi cseléd család jövedelme egy parasztgazdasághoz viszonyítva? A válasz átvezet a szocializálás vagy földosztás kérdéséhez. Egy három keresőből álló mezőhegyesi család — családfő, 18 éves fiú, 15 éves fiú — 34 q búzát, 11 q árpát, 170 kg szalonnát kapott évente a terményjárandóság fejében. 45 q szemestermény a kisbirtok 6—7 mázsás átlagtermésével számolva, 6,4—7,5 kh hozamának felelt meg. Ehhez jött 3 1/4 kh illetményföld. 9,6—10,7 hold jövedelmét élvezte egy ilyen család. Számításunkban nem szerepel az a tőke, amely 10 hold föld üzemmé való kiépítéséhez szükséges.

53 Földosztás vagy szocializálás? A szegődményesek bérharcának utolsó fázisával egy időben újabb forradalmi hullám söpört végig a környékbeli falvakon. Mint láttuk, a ménesbirtokot körülvevő — részben telepes — községek parasztságából már novemberben elemi erővel robbant ki a birtok iránti gyűlölet. Alig várták a földosztás megkezdését, már 1918 decemberében jelentős területek átadását követelték. A környéken a ménesbirtok kivételével csak Dombegyházán volt egy 2000 kh-as uradalom, így minden szem Mezőhegyesre szegeződött. 1919 februárjában a megye nem egy községében a földosztók már fegyverkeztek.

54 Türelmetlenségüket csak szította a szomszédos Csongrád megyében megkezdett ideiglenes birtokrendezés. A birtok vezetősége a Földművelésügyi Minisztériumhoz, a ménesbirtokok főigazgatójához fordult segítségért. A minisztériumban ígéretet is tettek arra, hogy „körömszakadtáig védeni fogják" Mezőhegyest, s valóban, minden hozzájuk érkező kérelmet elutasítottak. A birtokreform előkészítésére összehívott szakemberek egy részének — köztük Varga Jenőnek — az volt a véleménye, hogy a köz- és tudományos célokat szolgáló állami birtokok fenntartandók. 1919. február 16-án látott napvilágot a Búza Barna-féle földtörvény. Ha lehet, még tovább fokozódott a földosztás iránti várakozás. Nagybánhegyesi küldöttség járt a Földművelésügyi Minisztériumban, s követelte a földosztás azonnali megkezdését. Csanádapácáról a megye kormánybiztosához intéztek február 21-én hasonló kérelmet. Sorolhatnánk tovább. A legdrasztikusabb lépésre Ambrózfalva szánta el magát, márciusban pár száz holdat elfoglaltak a ménesbirtok területéből.

55 Míg a szomszédos falvak levegője izzott a földkérdés megoldatlansága miatti feszültségtől, addig Mezőhegyesen a bérek állottak a középpontban. A megka319