A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

keresett menedéket a járási főszolgabíró és egy környékbeli földbirtokos család is. Az élet menete visszazökkent tehát a rendes kerékvágásba, de megindult a ménesbirtok munkásságának szervezkedése. Gazdasági érdekvédelem céljából indult ez a szervezkedés, de már a kezdet kezdetén magán hordozta a későbbi politikai mozgalom jegyeit. Vezető- és hajtóerejét az iparosok adták, ugyanígy volt ez más uradalmakban is: „... ha van Magyarországon mezőgazdasági szervezett proletárság, az legelsősorban kint a majorokban, falvakban foglalkoztatott kovácsoknak, bognároknak, gépészeknek, ipari munkásoknak köszönhető" — mondotta Hamburger Jenő.

22 Bizonytalanságot mutatnak a kezdeti lépések, nem is csoda, hiszen a ménesbirtok igazgatósága korábban gondosan ügyelt arra, hogy ne jöhessen létre semmiféle munkásképviseleti szervezet, amely akárcsak elvben is korlátozhatná hatalmát. így aztán a forradalom után felszínre törő aktivitás sokszor nem találta meg a megfelelő formát.

23 A lassan-lassan kiformálódó közigazgatási, politikai, érdekvédelmi szervezetek bemutatását a helyi nemzeti tanáccsal kezdjük. Az Országos Nemzeti Tar nács a törvényhatóságok első tisztviselőit szólította fel a helyi nemzeti tanácsok megalapítására. A Budapestről érkező novemberi körtáviratok nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a nemzeti tanácsok alapvető feladata a rend helyreállítása és fenntartása. Mezőhegyesen kissé megkésve, csak decemberben alakult meg a nemzeti tanács. A tanácsban az iparosok, szegődményesek túlsúlya mellett minden réteg, sőt minden foglalkozási csoport képviselve volt, mégpedig úgy, hogy a mérsékelt elemek elsöprő többségbe kerültek. Horváth Imre uradalmi géplakatos lett a nemzeti tanács elnöke, jegyzője pedig Szilágyi János díjnok. A tanács összetételét jelzi, hogy tagja volt Koszits Pál, a birtok jószágigazgatója, Malbaszky Milán, a cukorgyár igazgatója és Czitó Győző jegyző. A nemzeti tanács legbefolyásosabb embere Kiss Ernő volt.

25 A nemzeti tanács a községházán tartotta üléseit, hetente 3—4 alkalommal, az estéli órákban. Elsősorban élelmezési;, ruházati és segélyügyeket tárgyaltak. A helyi nemzeti tanács — ez már összetételéből is adódott — meg sem kísérelte a hatalom megragadását, sőt mellette folyamatosan működött a régi községi adminisztráció. A képviselőtestület is megtartotta soros üléseit. Annyi változás történt mindössze, hogy a képviselőtestületi ülésekre a Szociáldemokrata Párt kérésére a párt két tagját is meghívták. A nemzeti tanács helyi szervezetének szerepe gyakorlatilag a szociális kérdésekre korlátozódott. Sokkal nagyobb súllyal bírt az iparosok és szegődményesek tényleges politikai és gazdasági érdekképviseletét ellátó Szociáldemokrata Párt és a párttal együttműködő — gyakorlatilag annak kisebb szervezeti egységeit képező — szakszervezet. Sem a Szociáldemokrata Pártnak, sem a szakszervezetnek nem volt előzménye Mezőhegyesen. így szervezeteik kiépítése lassan, gyakori átfedések közepette indult. A párt előkészítő bizottságát iparosok hozták létre, de helyet kaptak benne díjnokok is. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete 1918 novemberében n!akult meg. Elnöknek egy ipari munkást, Danczkai Pétert választották. A párt titkára a díjnokok közül került ki. A titkár, Rosenberg Alfréd, a második ülésen lemondott, helyét Reichmann Zsigmond méneskari 309