A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között

Zsibrita János — éppúgy, mint a hozzá hasonló, vele egykorú eddig ismert népvezérek, konok igazságszerető szegényemberek a tájon

102 — magányos farkasként próbálkozott jóval később is. A csabai közlegelő igazságtalan, a zselléreket megrövidítő kiosztását és az örökváltság körüli alapvető sérelmeket 1877-ben, 1880-ban és 1882-ben kérelmében ismét szóvátette, vizsgálatot kérve, az igazságügyminiszternél. A szolgálati út megtartásával beadványai a megye útján Csabára, a főszolgabíróhoz jutottak le. A helyi és a megyei urak a félreszorított Zsibrita val könnyen packázhattak. A vármegye 1877-ben így nyilatkozott:„a rég befejezett ügy közigazgatási bíráskodás tárgyát nem képezi". A látszatkivizsgálást végző csabai főszolgabíró ezt a nyilatkozatot kapta követendő irányelvként. Zsibritát minden fórumon és minden alkalommal elutasították panaszával. Megismétlődő beadványainak sorsa 1882 júniusáig követhető.

103 Az alispáni iratok szerint ekkorra már jelentős csomaggá duzzadt aktatömeg utazott előiratként Zsibrita kérvényeihez kapcsolódóan. A vaskos iratcsomó nem maradt fenn. Zsibrita János életéről, személyes viszonyairól keveset tudunk. A békéscsabai evangélikus egyházközségnél vezetett halotti anyakönyvek szerint 1889. május 3-án — mindössze két esztendővel a történelemkönyvekbe került csabai agrárszocialista megmozdulás előtt — fejezte be életét Zsibrita János, 77 éves földműves, Csaba 2084. házszám alatti lakos. Özvegyemberként, végelgyengülésben. A felsővégi temetőben helyezték örök nyugalomra.

104 A különféle oldalról elvégzett adatellenőrzések alapján ezt a Zsibrita Jánost azonosnak tartjuk a csabai szegénység évtizedeken át küzdő vezetőjével. 296