A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Szabó Ferenc: A békéscsabai szegényparasztság önkormányzati és érdekvédelmi küzdelmei 1860–1868 között

eredménytelen maradt. Az 1861 novemberében alakított városi vezető testület Zsibritát más módon is igyekezett megbélyegezni: A város érdekében a legelőfelosztás ügyében még az ő bírósága idején tett utazásainak költségeit nem fizette ki,

64 majd 1863. július 27-én az említett udvari beadvány miatt nyilvánosan megrótta.

65 Ekkor már ismét a teljes létszámú (200 főnyi) testület ülésezett Csabán, hiszen az örökváltsági ügyek bonyolultságára hivatkozva erre lehetőséget kapott.

66 Zsibritával egyidőben kereste a zsellérség és a maga igazát az 1861 júniusában törvényszék előtt megfenyegetett Hrabovszky Mihály is. Míg Zsibritáról közelebbit nem tudunk, róla elárulják az iratok, hogy 1863 elején 37 éves, négy gyermekes, negyedtelkes paraszt, voltaképpen a szegényparasztsághoz közel álló helyzetű volt.

67 Hrabovszky 1862 augusztus végén vagy szeptember első napjaiban Bécsben ill. Schönbrunnban audencián járult Ferenc Józsefeié. Elpanaszolta, hogy őt az alkotmányos korszak idején meghurcolta a megyei vezetés, mert adót fizetett a császárnak, megmaradt a császár hűségén. Kérte ártatlanságának kimondását.

68 Ferenc József 200 forint segélyben részesítette és a helytartótanács útján a megyét vizsgálatra utasította. Azt is kérte Hrabovszky, hogy kárpótlásul alkalmazzák őt Csaba városnál valamilyen tisztségre. A császár ezt elrendelte.

69 Kis János főispáni helytartó először feleslegesnek minősítette a panaszok vizsgálatát. Azt jelentette, hogy Hrabovszkyt 1861 elején izgatásért ítélte el az alkotmányos megye törvényszéke, mert „többek előtt nyilvánosan lázítólag beszélte, hogy az Országos gyűlésen lévő urak oda működnek, hogy a régi úrbéri világot visszahozzák."

70 Az udvari kancellária utasítására a helytartótanács a megyefőnököt Hrabovszky kéréseinek teljesítésére kényszerítette, nem vette tekintetbe a megyei véleményt. Kis János ekkor jegyzőkönyvet vett fel arról, hogy a csabai nép milyen reményeket fűzött Hrabovszky bécsi útjához, s milyen hírek keringtek személyével kapcsolatban. Ezekben eléggé észrevehető a szegénység óhaja, s részben az is, hogy Hrabovszky egy kicsit kiszínezte, eltúlozta az udvari kihallgatáson történteket. Azt beszélték róla, hogy olyan felhatalmazást kapott a császártól, amely alapján Csabán bárkit felakasztathat az urak és a nép árulói közül. Hrabovszky csak annyit mondott magáról, hogy a császári kihallgatás után megkérdezte őt „két generális úr", akarja-e Békéscsabán „a legelső helyet elfoglalni", azokat börtönbe juttatni, akik annak idején meghurcoltatták. Arra hivatkozva, hogy kinevezéstől függő hivatalt viselni nem kíván, „csak a nép által történendő választás útján" hajlandó erre, az esküdti helyet sem fogadta el. A kinevezés visszautasításakor arra is hivatkozott, hogy csak szlovákul tud írni-olvasni. A lázítás vádját nem ismerte el, sőt azt állította, hogy még ő figyelmeztette az elégedetleneket — említ egy Gyebrovszki nevű embert —, hogy ne terjesszenek rémhíreket, mert „1848-ban is sok és jobb embereket felakasztottak már".

71 Az udvari kancellária a néphangulatot tükröző jegyzőkönyvet azzal küldte vissza Kis Jánoshoz, hogy azt nem lenne okos dolog Ferenc József elé terjeszteni. Erre a főispáni helytartó egy semmitmondó jegyzőkönyvet küldött fel, amely szerint Hrabovszky nem kíván esküdt lenni.

72 Ezt a császár tudomásul vette. 290