A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

L. Kósa: Angaben zum Allstagleben der Stadt Gyula (1801–1850)

Farkas Enok, 1850, 1856, 1857 Major Pál, 1856, 1857, 1859, 1862, 1865 Pászti Mihály, 1856, 1857, 1859, 1862 Szántó Donát, 1854, 1856, 1862, 1865, ++++++++ Szécsi Ambrus, 1854, 1855, 1856, 1857, 1859, 1862, 1864 + - + A kézművesek és kereskedők csoportja Kunágotán A kertészség alapokmánya, a telepesek és a kamara között létrejött szerződésben mindössze 2 mesteremberről esik szó, éspedig egy kovácsról (Csomor Antal) és egy bognárról (Tóth Mátyás). Ezek kaptak egy-egy kishold házhelyet, és szinte a település évétől szerepelnek a különböző forrásokban. A földesúri hatóság nyilván csak az ő munkájukat tartotta elengedhetetlennek, fontosnak a kertészközösség tevékenysége (itt úgy is fogalmazhatnánk, hogy a paraszti termelés) szempontjából. Ettől függetlenül, szinte már a telepítést követő évtizedek végétől egymás után jelennek meg a parasztság részére dolgozó kézművesek, mesteremberek. Ezeket alább egy összefoglalásban bemutatjuk, hogy képet alkothassunk a paraszti igényekre is utaló kézművességről, illetve annak természetéről. Ripler Lajos szabó (1849 évben) Beschiczki Gáspár ács (1851) Szűcs Imre kovács (1855) Dobra Pál takács (1855) Darabos Jakab szűcs (1855) Kiss József „Túzok" takács (1858) Hettelbeck ? köteles (1858) Fejszl Ádám köteles legény (1858) Kovács József kötelesinas (1858) Bagaméri Károly ács (1858) Szabó József takács (1870) Kovács József takács (1859) Reiner József takács (1870) Krista István csizmadia (1870) Adatainkból az derül ki, hogy Kunágota telepítésének első időszakában feltűnnek a kertészségben a kereskedők és a kocsmárosok (vendéglős) is. Több alkalommal kiderül az róluk, hogy szegedi, makói zsidócsaládok ezek, akik két-három évi bérlemény után kiköltöznek a faluból, s helyüket új bérlők foglalják el. Név szerint is ismerünk néhányat közülük: Langfeldser Joachim (1857), Lövy Sámuel kereskedő (1857) Koch Sámuel vendéglős (1867), Stern Fülöp mészáros (1867) Ignácz Pál kereskedő (1867). A cigányokról keveset tudunk. Úgy látjuk, hogy egyetlen család, a Balogok már az 1850-es évek elején feltűntek a telepen. Feleségeik neve után (Padi, Bartyi, Zámbó, Kovács), továbbá foglalkozásaik alapján ítélve (sármunkások, muzsikusok) magyar cigányok jelenlétére következtethetünk. Anyakönyvezésük ténye is erre utal. A vándor életmódot folytató olácigányok családi adatai aligha kerülhettek be a korabeli anyakönyvekbe. 239