A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhéze és történeti néprajzához (1801–1850)

A móringolás jogi népszokása a gyulai reformátusok körében elevenen élt, bár nem volt túl gyakori. 1801 és 1871 között mintegy százhúsz móringlevél található a református egyház levéltárában. 1853-ig közvetlenül a házasságkötés anyakönyvi záradékaként jegyezték föl, azután az anyakönyvtől függetlenül móringkönyvet nyitottak. Az első szemelvény a legrégibb a sorban, egyben típust is képvisel, testi nyomorúságban szenvedő idős ember valósággal „eltartási szerződést köt egy özvegyasszonnyal. A másik szöveg a legtipikusabbak közül való, két özvegy házasságakor készült és az egyenesági leszármazottak örökösödési igényével szemben biztosítja a második feleséget. A móringlevelek tartalma olyan változatos, hogy a házassági szokásokkal együtt a jövőben önálló feldolgozásukat tervezem. 10. Örökbefogadás „Gyulai lakos Kováts Józsefné egy 5 esztendőbe járó Jósef nevű fiúgyermekét által ád Békési Lakos Bodats Jánosnak azzal a maga ajánlásával, hogyha a gyermekét ugy nevelik mint illik a Vallásra megtanítják és jó mesterségre tanítják vagy adják egy szóval mint szülei viselik gondját, többé gyermekét ha haszon vehető is leszsz többé töllök el nem veszi vagy el nem tsalogatja 1 Maii 1809. De már ennek vége van, mert a gyermek vissza küldődött. Bizonyítom Kuty Lajos gyulai prdkt." Lelőhely: KeHá. I. 85. o. Korszakunkban még két örökbefogadási esetre bukkantam az iratokban (1819, 1848). Maga az eset, akár a móringolás számontartása, az egyház „hiteleshelyi" működésének dokumentuma. A szöveg jellemző mozzanatai: a gyereknek a vallás dolgait és a mesterséget kell csupán taníttatás útján elsajátítania. Az örökbefogadásnál fontos tényező a gyerek hasznavehetősége, munkaképessége. 11. Szegényekről való gondoskodás (1808. aug. 7.) „Ekklesiai Gyűlés tartodott (. . .) Az Ekklesiai Szegények állapotja megvizsgálódott. Méltóknak itélődtek a közönséges alamisnára ezek: Vak Cseke Erzsók, Vak Pálinkás János, vak Zalányiné, Nagy Mihályné, Özvegy Ökrösné, Özvegy Lútzné, a többieknek nem tiltódott meg, hogy házonként kéregessenek, de a közönséges alamisnáról nem fognak részesedni. A Tányérokra gyűlő (a templomban) alamisnából Hónaponként lészen osztály a Szegények között. Minden holnapi alamisnából 17kr fog benn tartódni az ollyan esetekre, hogy ha valami ügyetlen ember az Ekklesia segítségét megérdemli, vagy pedig itt talál meghalni, a mi már gyakran megtörtént, légyen miből eltakarítani" Lelőhely: kv. I. 54. o. A megye és város korszakunban többször szabályozta a koldulás rendjét, és általában azt tartotta jónak és helyesnek, ha minden település a maga szegényeit és koldusait látja el (Scherer, I. 361; Implom, 270—271, 292.). 184