A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815. (Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Soós István)

Skolka András: Orosháza topográfiai leírása 1815 Németből fordította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta SOÓS ISTVÁN Skolka Andrásnak, a múlt század első évtizedében főleg Békés megyében tevékenykedő jeles tudósnak és oktatónak Orosházáról szóló topográfiai leírása szerves részét képezte annak a tervnek, illetve programnak, amelyet elsősorban németországi példák alapján ő maga hirdetett meg és kezdeményezett. Elsődleges céljának tekintette, hogy a hazánkban csak néhány tudós — mint például Bél Mátyás és Mikovinyi Sámuel nyomdokain haladó Schedius Lajos, Schwartner Márton, Berzeviczy Gergely stb. — által művelt statisztikai, geográfiaitopográfiai leírások számára egyfajta útmutatót, módszertani irányelveket nyújtson. Szükségesnek vélte egy olyan, Magyarországról, illetve a Magyar Királyságról szóló statisztikai leírást készíteni, amely részletes politikai, történeti, gazdasági, földrajzi és kulturális képet adna hazánkról a külföld számára. Egy ilyen nagyszabású munkának a kivitelezését azonban sok-sok résztanulmány, a magyarországi vidékek, megyék, városok és falvak színes, sokoldalú bemutatása alapján tartotta lehetségesnek. Skolka azonban nemcsak a maga korában igen jelentős, a magyar tudományos életben előremutató gondolatnak a felvetésében, illetve megfogalmazásában járt elöl példával, de annak gyakorlati megvalósításában is. 1802-től kezdve több topográfiai leírást tett közzé Schedius Lajos „Zeitschrift von und für Ungern" című folyóiratában Békés, Csanád megyék egy-egy jelentősebb településéről vagy vidékéről, mint például Békésről, Füzesgyarmatról, Mezőhegyesről majd 1814-ben Mezőberényről. Ez utóbbi megelőzte az Orosházát bemutató szakszerű topográfiai-statisztikai tanulmányt. Ebben követte azokat az elveket, amelyeket még 1804-ben, illetve 1813-ban tett közzé a helyes topográfiai leírásokat illetően. Ezek szerint a topografusnak egy-egy vidék vagy helység bemutatásakor elengedhetetlenül figyelembe kell vennie a helység helyzetéről, klímájáról, területének nagyságáról, földjének termékenységéről, terményeiről, kereskedelméről, lakosairól, illetve házairól, a lakosság vallási megoszlásáról, a helység politikai adminisztrációjáról, továbbá annak régi és újkori történetéről szóló, illetve rendelkezésre álló adatokat. Skolka ezeket az elveket hűen követve klasszikus képet nyújt a „legnagyobb magyar falu" múlt század eleji állapotáról. Különösen sokat foglalkozik a kulturális, illetve oktatási kérdésekkel, így a helység iskolaügyével, amely szinte minden leírásában központi helyet foglalt el. Mezőberényi és új-verbászi tanári működésének, továbbá Németországban szerzett ismereteit és tapasztalatait felhasználva — haladó polgári gondolatoktól vezérelve — élesen kritizálja a helység iskolarendszerét, a faluban uralkodó visszás iskolai állapotokat. Ezekről, mivel a megyében élt, személyesen is tudomást szerzett, azaz közvetlen 145