A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Bánkúti Imre: A Körös–Maros köz a Rákóczi-szabadságharc idején (Újabb dokumentumok 1704–1710)

(elküldöm), s magam is írok mellette, ő ha talál valami módot azon Nagyságod intentiójának secundálásában (szándékának segítésében), mert én Kegyelmes Uram, éppen lehetetlennek látom lenni kár nélkül. Elsőben az sónak Tiszán való szállítása meglehetne Csongrádig, onnat teszen az puszta tíz mérföldet Makóig, míg azt éri, vagy az zabbal megrakodván visszamegyen Csongrádig, az rác miá periclitáltatik (veszélyben forog); hogy híre ne legyen penig, éppen nem lehet, mert az német continuo (állandóan) Makón lakik, annak híre nélkül semmi által nem kel az Maroson. Az bassa is mindeneket hírré teszen Aradra, úgy az csanádi lovas aga is, hanem ha Kegyelmes Uram, olly mód lenne, hogy az török Csanádra szállítaná az zabot, mi penig Csongrádra, s bizonyos nap praefigáltatnék (tűzetnék ki) mindkét részrül, s annak akkora elégséges késérője volna, az ki szükségben két s három ezer embernek megfelelne, mert onnat több ellenség is jön ki, ha ideje vagyon reá, az török földérül is által takarodván az bassa szabad hada, és az körül való falukrul is öszvegyűlvén. Erdély felől lehetne Kegyelmes Uram más részrül, de vízen Arad nem bocsáttja, Karánsebes fele pedig szárazon bajos, onnat penig ide nagy kerülő volna. Hanem Nagyságod méltóztassék kegyelmesen jelenteni, mennyi kellene, ha ugyan a tömösvári bassa sem mutat módot benne, talán más úton lehetséges leszen hazánkbul is kipótolni, mert noha mondják, Kegyelmes Uram, hogy nincsen, nincsen, de tatom én az mezőket, bizony Kegyelmes Uram, többet ne adjon csak minden falu Nagyságod birodalmában egy-két köblöt, alkalmas summa kerekedik ki belőlle, azt penig meg sem érzi. Csak Nagyságod méltóztassék helyt denominálni (megjelölni) , hova szállíttassék, abban találni módot. Hogy az szegénség nincsent kiált, az az oka Kegyelmes Uram, hogy az katona nyakán lakván, mértéktelenül abrakol, de ha megtudja az szegénség, hogy keztül

5 fog az vitézlő rendnek adódni az abrak, maga jó szívvel fogja az magazinumban administrálni (élelemraktárba szolgáltatni). Az mi az végeket illeti Kegyelmes Uram, ha ezen az földön fenálló had leszen mezőben, az ki szükségben mindenkinek succurálhasson (segíthessen), tehát csekély oppínióm (véleményem) szerént nem szükség egyben-egyben sok hadnak lenni, hanem csak olly formában, hogy míg az succursus (segítség) érkezik, defensive (védekezve) lehessen, holott penig Kegyelmes Uram, itten ollyan fenálló had nem talál lenni, azon végekben haszontalan sok hadat tenni, mert akármelyikre fordulljon az aradi egész erő, harmadnapig alig áll meg előtte, hanem csak vigyázó formában kellennének azon helyekben lenni Nagyságod embereinek, hogy valamerre mit értenének, ezen földnek hírt tehetnének, ki-ki viselne gondot magára,vagy ha had lenne itten, gátolhatná meg az véletlen irruptiókat (kitöréseket). Hány helyen és-mi formában kellenének penig azon vigyázók, praesentibus inclusis

6 Nagyságodnak alázatossan transmittálom (megküldöm) csekély ítéletem szerént való specificátióját (jegyzékét). Mind az által Kegyelmes Uram, ha együgyű oppíniómnak (javaslatomnak) hely adatnék, alkalmatosnak látnám, ha most Isten Szatmári kezünkben adja [kit confúsióban (zűrzavarban) hallok lenni], Méltóságos Generális Forgács Uram ne menne egyenessen Erdély felé, már is mindenkor ezen az passussokon (útvonalakon) lévén ki s be való járása az hadaknak, hanem fordulna Várad mellett el 113