A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hentz Lajos: Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833–1834

rajzai. Lehet, hogy kereste munkáinak természetes formáit is: rajzolt szőlőieve-' let (1. rajz), cserfalevelet (2. rajz), császárszakállt (3. rajz) (az elnevezéseket oda is írta rajzai mellé) és búzakalászt (4. rajz). Megkísérelte őket szerkezetbe foglalni: a szőlőlevélnek szárat és levelet rajzolt, a búzakalászokat stilizált elemekkel kapcsolta egybe. Néhány nagyobb, kör alakú eleme bőrrátétre emlékeztet (4., 10., 12. rajz), olyanféle megoldásban, ahogyan azokat a békési ködmönökön láthatjuk: a kerek bőrrátétre hímzés kerülhetett. A stilizáltság magasabb fokán álló motívumkészletét elemezve idéznünk kell Kresz Mária véleményét: „nem a természethűségre törekvő virágrajzok alakították a szűcsornamentikát, ellenkezőleg, a rajzok beleilleszkedtek egy korábbi kompozíció- és motívumkincsbe".

16 Kovács András vázlatainak és rögtönzéseinek vizsgálata igazolni látszik mind a természetes előképek nyomán induló stilizálási folyamatot, mind a korábbi díszítő stílusból eredő kibontakozást. Motívumai a szűcshímzés hagyományos formáival mutatnak egyezést. Több hasonlóság ismerhető fel az egykorú és a későbbi szűcsmunkák és a hímzéstervek (Kaszalay Ferenc, Deskó József rajzai

17

) motívumaival. Szembetűnő viszont az eltérés a ma ismert mezőberényi szűcshímzések rózsákból, szívekből, sajátosan megformált tulipánokból álló motívumkészletétől vagy Lapis Pál szarvasi szűcsmester rajzaitól.

18 Rajzai kompozíciós sajátságok tekintetében is megérdemlik figyelmünket, részben mert igen jó szerkesztőképességről vallanak, részben, mert szerkesztési megoldásai eltérnek a későbbi keltezésű Békés megyei — és mezőberényi — szücsmunkák mintáitól. Az eltérés abban jelentkezik, hogy nem ragaszkodott feltétlenül a szimmetrikus elrendezéshez, ami következetesen megnyilvánul a későbbi mezőberényi szűcsmunkákon. Virágcsokrokat, virágtöveket rajzolt, de a szerkezet tengelyét gyakran nem egyenes, hanem hajlított virágszár képezi, s a minta két felének motívumai is eltérnek egymástól (9—10. rajz). Rajzaira ráillik Kiss Lajosnak a vásárhelyi szűcsmunkák ornamentikájával kapcsolatos megállapítása: „Vannak olyan elrendezésű rajzok is, amelyek nem szimmetrikusak ... Az ilyen aszimmetrikus díszítéseknél a tengely vége jobbra vagy balra van vezetve, miáltal egyoldalúvá válik."

19 Az ilyen elrendezésű minták a bundák, ködmönök sarkaira illettek rá. Ilyeneket láthatunk a vásárhelyi subákon mind az elejdíszeknél, mind pedig a női kissubák sarokdíszei között. Kovács András néhány kompozíciója — különösen 8. sz. rajza — hasonlóságot mutat a bútorfestő asztalosok mintáival, amelyek reneszánsz stílusú korsós-virágtöves megoldásaikkal alapul szolgáltak a XIX. századi népi alkotók szerkesztőmunkájához. A rajzok értékelésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk Kresz Mária megjegyzését a szűcsrajzokkal kapcsolatban: „A szücslegények remekléséhez tartozott, hogy füzetbe rajzoljanak, de a tervezett virágbokréták valószínűleg sohasem kerültek olyan formában kivitelezésre, ahogyan papírra vetették. Ez magyarázza azt a nagy különbözőséget, ami a szűcsrajzok és az ismert szűcshímzések között van."

20 Kovács András rajzaiból sem szabad — természetesen — messzemenő következtetéseket levonni készítményeinek díszítésére vonatkozóan. Rajzainak elem106