Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Azt is közöltem, hogy a múzeumi terület más témáiról is szívesen tartok előadást. Majd felsoroltam azokat a felajánlásaimat, amelyekkel igyekeztem megkönnyíteni az előadások szervezését. Ezek igen érdekesek voltak. íme : Szívesen vállalok előadást tiszteletdíj nélkül is. A tanya világ legrejtettebb zugaiba is elmegyek. Szállítóeszközt nem igénylek. Előadásaimat — lehetőséghez híven — tárgyak bemutatásával illusztrálom. — Egyetlen előadást sem szerveztek a számomra! — Nem csüggedtem: városunkban 24 üzemet kerestem fel, s mindenütt az illetékesek markába egy körlevelet nyomtam. Ezen az állt, hogy szívesen vállalok teljesen ingyen ismeretterjesztő előadást, ha megtisztelnek engem meghívásukkal. Közöltem azokat a témákat, amelyekből válogatni lehet. Azt is elolvashatták, hogy más témáról is szívesen tartok előadást. Amikor az utolsó üzem ajtaját becsuktam, s hazafelé baktattam, kezdtem szégyellni magamat, hiszen eddig csak a kurvák álltak ki a sarokra, ahol kínálgatják magukat, s most én is ezt tettem a tudományos ismeretterjesztéssel. De mégis boldog voltam, mert 24 üzem közül 4 helyen igényelték az előadásomat ! Tanulságos az is, hogyan zajlottak le ezek az előadások. Boldogan vettem tudomásul, hogy a szabók szövetkezete a közeljövőben Gyulára készül kirándulásra, és felkértek arra, hogy a várról tartsak előadást. Különös gonddal készültem rá. Amikor a nagy hévvel tartott előadásom közepe felé jártam, észrevettem, hogy nagyon sokan majdnem a hátukat mutogatták nekem. Durcásan hallgattak. Megálltam, s megkérdeztem, hogy mi ennek az oka. Kiderült, hogy munkavégzés után azonnal bezárták az ajtókat, s így senki sem mehetett haza addig, míg az előadást meg nem hallgatta. Természetesen, azonnal kinyittattam az ajtókat, s néhányan tényleg haza is mentek. Aztán még nagyobb erővel nekifogtam az előadásom folytatásának, de előbb egy nagy táblát és krétát kértem. Talán életem legszemléltetőbb előadását tartottam meg, már csak azért is, mert gondoltam arra is, netán magukkal visznek a kirándulásukra. Szívesen vállalkoztam volna a kalauzolásukra. Mit tesz Isten ? Az én kedves hallgatóim azon a napon, amelyen Gyulára kellett volna menni, Tótkomlósra mentek egy labdarúgó-mérkőzést megnézni. Hát, ne üsse meg az embert a guta ? ! Egy másik eset. Ügy emlékszem, Gyopárhalmán történt. Egy régészeti tárgyú előadást tartottam az olvasókörben. Kerékpáron mentem ki, a hátamon a hátizsák, tele régészeti tárggyal. Nagyon elevenen kellett beszélnem, mert nehéz ellenfelem volt : a háttérben ugyanis a fiatalok billiárdoztak. Végül én győztem ! Olyan érdekesen beszéltem, olyan soha nem látott tárgyakat mutattam be, hogy a dákók a tartóikba kerültek. Hogy érdemes volt előadást tartani, arról tudtam meg, hogy az előadás után még hosszabb ideig ott maradtunk a hallgatóimmal. Még én bátorítottam őket, jöjjenek csak az asztalom köré, tekintsék meg ezeket a tárgyakat, amelyeket előadásomban felmutattam. Emlékszem egy nagybajuszú hallgatómra, aki az első sorban ült, s időnként helyeslően bólogatott. Vegye csak a kezébe és nézegesse, mondtam a szelíd 64