Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

ra". A következő évben régészeti tárgyakat terveztem vándoroltatni. Ez azonban elmaradt, s ma már nem tudom megmondani, hogy miért. A népművelést tehát nemcsak az állandó kiállításaink szolgálták, hanem a rövid élettartamú, gyorsabban változó vándor- és időszaki kiállításaink is. A vándor- és időszaki kiállításainkkal kapcsolatos munkák két csoportra oszthatók: az államosítás utáni időszaki kiállítások bemutatására és a Megyei Tanácshoz kerülés utáni kiállítások csoportjára. A kétféle körülménynyel kapcsolatos teendőink merőben mások. Vázlatosan bemutatom: A központi szervünknek volt egy kiállításrendező csoportja. A központ év vége felé egy-egy listát bocsájtott rendelkezésünkre, tele bemutatandó kiállítások címeivel. Nekünk csak a kiválasztás volt a dolgunk. Visszaigazolás után az adott időpontban a kiállításrendezők személygépkocsin vagy tehergépkocsin hozták a teljes kiállítási anyagot, és az utolsó szög beverésével határidőre elkészítették a kiállítást. Persze ez a munka sokszor még az éjszakába is benyúlt. Ilyenkor néhány adag feketekávé segített. Miután ezek a témák az egész országban vándoroltak, ezek kimerítették a vándorkiállítás ismérvét. A témák kiválasztásánál arra törekedtem, hogy tanulságos, érdekes legyen, terjedelme megfeleljen az adottságainknak, kapcsolatban álljon városunkkal, környékünkkel és kiállításunkat sok tárgy illusztrálja, stb. A kiállítás megnyitására környékbeli vagy országos nevű szakembereket kértem fel. Természetesen a megfelelő falragasz és meghívók sohasem hiányoztak. Ezért megnyitóinkon mindig voltak legalább ötvenen, hatvanan. Kiállításainkat mindig vasárnap 11 órakor nyitottuk meg. Általában az utolsó vendégünk 1 órakor hagyta el a múzeumunkat. Ez azt jelentette, hogy jól érezték magukat. Az 1962. július 1-én történt megyei tanácsi kezelésbe vétel után eleinte nehéz volt időszaki kiállítást rendezni. Nyilvánvaló, hogy sok képzőművészeti kiállítást mutattam be, mert ez volt a legegyszerűbb, a legkönnyebb. Természetesen mindent a saját kezünkkel kellett elvégeznünk. Pár év lefolyása után Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban megalakult a 4—5 tagú Kiállításrendező Csoport. Ezután a legtöbb kiállítást is a Kiállításrendező Csoport készítette el. b) Törekedtünk a múzeumot a képzőművészet szolgálatába állítani Hogy a kiállításainkat változatosabbá tegyük, egy-egy képzőművészeti kiállítást is bemutattam. Szerettem a képzőművészetet, különben is akkoriban az általános iskolában rajzot is tanítottam, mint okleveles rajzszaktanító. Már régen tudtam, hogy a márkás, jó képek vonzzák a látogatókat, ezért 1959-ben a Nemzeti Galériából is kértem egy kiállítást. A megnyitóról 209/1959. szám alatt a következőképpen számoltam be a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának: Múzeumunkban a Nemzeti Galéria anyagából ,,A XIX. századi magyar festészet" címmel kiállítás nyílt. A képeket Telepy Katalin művészettörténész válogatta, ugyancsak ő rendezte 55