Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

szakemberekké vált, nem egy közülük országos hírnévre tett szert. Kekem nem sok szerepem volt ennek az örvendetes folyamatnak a létrehozásában, mindössze csak annyi, hogy tanulmány írása közben magam is rájőve az alkotás boldogságára, igyekeztem azt minél több emberrel megosztani. De nem is tehettem mást, mert kényszerhelyzetben voltam. Ugyanis mindenképpen egy nagyobb alkotást szerettem volna létrehozni, mindenáron egy szakkönyvet szerettem volna írni. Igen ám, de a tapasztalatom és a tudásom egyelőre még nem volt elegendő, s meg kellett elégednem az évkönyvek szerkesztésével, amelybe persze én is mindig elhelyeztem egy-egy tanulmányomat. Állítom és hirdetem, hogy a szükség, a kényszer a legjobb tanítómester. Ha évkönyvet akartam szerkeszteni, akkor azt a szerzőtársak munkáival kellett megtölteni, s ha nem voltak, nevelnem kellett őket. így aztán sorjában megszülettek az évkönyveink. Idők folyamán így vettek körül engem az én Kedves Munkatársaim. Áz az igazság, hogy néhányan — hál' Istennek — messze maguk mögött hagyták tanítómesterüket. Balassa Iván így ír az általam fent elmondottakról az Ethnographia 1966. évi 3. számában az „Orosháza néprajza" ismertetése során: „A kötet eredményei között nem hallgathatom el azt sem, hogy Orosházán egy kis néprajzi kategória nőtt fel eközben. Ennek tagjai ma már eljutottak a részletes és alapos leírásig, remélhető, hogy magasabb szint elérésére is törekedni fognak." Igaza lett Balassa Ivánnak, mert a monográfiában és a későbbi munkában olyan aktív „műhelytagjaink" tevékenykedtek, mint: Szabó Eerenc, Hajdú Mihály, Szenti Tibor, Gulyás Mihály, Koszorús Oszkár, Koppány János, családom tagjai: Nagy Márta, Nagy Anikó, Nagy Zoltán és Nagy Gyuláné Verasztó Erzsébet, valamint az orosházi önéletíró parasztok csoportja. Szabó Ferenc már gimnazista korában a múzeum igazi barátja volt. A minden iránt érdeklődő fiatalember az Országos Tanulmányi Versenyen történelemből az első helyet szerezte meg. A szegedi egyetemen Bálint Sándor professzor tanítványa lett. Mint tanárjelölt, minden évkönyvben egy-egy tanulmánnyal szerepelt. Néprajzból doktorált. Rövid ideig a szarvasi gimnáziumban tanított, majd a Szegedi Levéltár dolgozója lett. Szombatonként hazajárva, sohasem kerülte el a múzeumot. Az íróasztalomon egy árkuspapír várta, teleírva megbeszélnivalókkal. Ugyanis akkor szerkesztettem az orosházi monográfiát és az egy hét alatt összegyűlt problémákat megbeszéltük. így mindketten megtanultunk tanulmánykötetet szerkeszteni. Ezen kívül a tudományos kutatás szervezését, összefogását is elsajátította. Rövidesen mindkettőt kamatoztatta is : átvette a Békés megyei Levéltár vezetését és a megye határain túlmutató tanulmányköteteket szerkesztett. A következő monográfia-címek jelzik munkásságát : Vésztő története, Mezőberény története, Gyomai tanulmányok, Békés megye 1944—1945-ben, A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai. 1967 óta a Békési Élet egyik szerkesztője. Pár esztendeje megyei múzeumigazgató. Hajdú Mihállyal való barátságunk is régi keletű. A fiatal tanyai tanító gyakran megfordult nálunk. Látva évkönyveink sikerét, egyszer közölte ve39