Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Az orosházi múzeumnak vannak olyan barátai is, akik nem írtak ugyan kiadványaink számára tanulmányokat, de a szívükbe zárták múzeumunkat, kutatásainkat segítették és hívó szavunkra, kiállításaink megnyitásakor megtisztelnek jelenlétükkel. Rájuk mindig lehet számítani. A komoly érdeklődésükből erőt lehet meríteni. Számuk hál' Istennek száznál is több, de itt név szerint csak néhány múzeumbarátot nevezek meg: Bálint István, Devosa Ilona, Fürst Ervin, Gönczi Katalin, Horváth József, Horváth Józsefné, Horváth Lászlóné, Jároli Mária, Káplár Károly, Király Ferenc, Mucsi Erika, Nagy Péter, Németh Katalin, Sitkei József, Soós Ferenc, Sülé Lajos, Szabadkai Andor, Szepesi Kálmán, Szőke Molnár György és Zsoldiné Benkő Jolán. b) Szakmai képzésben is részt vettem 1950-ben jelentettem a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának — az akkori felettes hatóságomnak —, hogy a Múzeumi Központ az október hó 2-án kezdődő s október hó 30-án végződő szentendrei múzeumi káderképző tanfolyamra hívott be. Egyben azt is jelentettem, hogy szeretnék azon részt venni és gondoskodtam arról, hogy az egyhónapi távollétem a múzeum életében ne okozzon zökkenőt. A múzeum nyitvatartásáról ifj. Olasz Ernő útján gondoskodom, s így a múzeum minden vasárnap 9-től l-ig a nagyközönség számára nyitva áll. A csoportok hétköznapokon munkaidő alatt bármikor megtekinthették a múzeumot. — Szentendrén a tanfolyamon nagyon jó előadóink voltak, és az előadásokra is úgy emlékszem vissza, hogy nagyon mértéktartóak voltak, és nagyon hasznosnak bizonyultak. A közös szállásunkon pedig a résztvevők barátságot kötöttek egymással. így született barátságom : Szolnoky Lajossal, Diószegi Vilmossal, Bodrogi Tiborral és még másokkal. Beszélgetések során sokat tanultam az egyetemet végzett fiatal muzeológusoktól, s a magamfajta korú múzeumi dolgozóktól. Vasárnapjainkon pedig megismerkedtünk Szentendre gazdag műemlékeivel: a templomokat, múzeumokat bújtuk. Egy verőfényes őszi vasárnap pedig gyalog, mezei és erdei utakon a dobogókői menedékházig sétáltunk. Az egésznapos túra alatt nem győztem csodálni az erdők őszi színpompáját. Következő tanfolyamomon a muzeológia legalapvetőbb gyakorlatával ismerkedtem meg. Az 1950. év október havának végén örömmel tartottam kezemben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 12 557/1950. számú leiratát, amely engem 1951. évi január 2-tól 15-ig tartó muzeológiai gyakorlatra beosztott a Néprajzi Múzeumba. Útiköltségről és ellátásról a Múzeumi Központ, szállásról (a múzeum kis vendégszobájában) a Néprajzi Múzeum gondoskodott. Ketten kaptunk behívót a szakmai gyakorlatra. Társam, Péczely Attila, a hódmezővásárhelyi múzeum dolgozója volt. Hogy alapvető dolgokat fogok elsajátítani, azt abból láttam, hogy a behívó utolsó mondata így szólt: ,,Múzeuma néprajzi anyagának leltározását csak ezután a gyakorlat után kezdheti meg." — így hát a magyar néprajz legnagyobb gyűjteményében megtanultam az anyagkezelés alapjait, mert a Néprajzi Múzeum 25