Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Kovács Péter, a Néprajzi Múzeum muzeológusa és Mády Zoltán tanár voltak az előadóink. Nagyon jól előkészítettek bennünket a kéthetes gyűjtőmunkára. Néprajzos szaktudásom gyarapodott, szemléletem finomodott. A néprajzi kutatás mellett a magyarság életerejének felmérése is feladatunk volt. Ugocsa megye nagyon jó kutatási terület volt ebből a szempontból is. Egy hét alatt jóbarátságot kötöttünk egymással. Az elkövetkező két hétben a megye falvaiban gyűjtöttünk. A társam Ördögh László rajztanárjelölt volt. Szőlősgyulán és a románajkú Hömlöcön gyűjtöttünk. Társam inkább népművészeti tárgyakat rajzolt, én pedig néprajzi kutatást végeztem. Részt vettünk a falu életében, egy szerény mulatságon is jelen voltunk. Két hét elteltével Nagyszőlősön, a főispán jelenlétében beszámoltunk gyűjtésünkről, munkánkról. A beszámolókat hallgatva feltétlenül eredményesnek tartottuk tanfolyamunkat és gyűjtőutunkat. Mindkettőnk gyűjtése bekerült a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. A gyűjtőtábor befejezése után néhányan megjutalmaztuk magunkat azzal, hogy Nagyszőlősről kiutaztunk Huszton, Ungváron, Munkácson keresztül az országhatárra: Kőrösmezőre. Néhány napot szerettünk volna ott tölteni, de a háborús helyzet olyan volt, hogy Erdélyen keresztül inkább siettünk haza. Összefoglalva : A pályafutásom alakulására döntő hatással volt az Ugocsa megyei kutatótábor. Megerősített engem abban az elhatározásomban, hogy elhagyva pedagóguspályámat, egy iskolai gyűjteményből szülővárosunknak egy nyilvánosjogú múzeumot szervezzek. így is történt. Orosháza városa 1945-ben bízott meg az Orosházi Városi Múzeum vezetésével. 1950-ig mint tanári beosztásban működő tanító másodállásban vezettem a múzeumot. Még abban az évben főhivatású muzeológus lettem, azután pedig rövidesen a múzeumokat államosították. így lettem az orosházi Állami Szántó Kovács Múzeum igazgatója. 1. Akik irányt szabtak a) Tudományos életünk jelesei Amikor megismerkedtem az Orosháza melletti Vásárhelyi-pusztával, nem tudtam megállni, hogy ne közöljem tapasztalataimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Tanszékével. Lelkesen ecseteltem, hogy a Pusztán még elevenen élnek a hagyományos földművelés emlékei, sőt a sziken száraz esztendőkben még levágják a rövidszalmájú árpát és lóval elrúgatják. Ezzel bizonyosan nagy port verhettem fel, mert megbíztak azzal, hogy a takarást és a nyomtatást egy kisgazdaságban szervezzem meg. Mindez az 1952. év nyarán meg is történt a kardoskúti Kérdő-tanyán. Ott ismerkedtem meg igazán a magyar néprajztudomány nagyjaival: Keszi Kovács László tanárral, Tálasi István tanszékvezető egyetemi tanárral és Balassa Ivánnal, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával. 15