Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)
állapotának a vizsgálata is. Ezekből a bonyolult vizsgálatokból nem maradhat ki az ún. paraszti genealógiák kidolgozása sem. Orosházán ennek különösen jó esélyei vannak: a község lakosai az 1744. évben települtek ide a Tolna megyei Zombáról. Az akkori összeírások és az egyházi, majd az állami anyakönyvezés segítségével pontos genealógiai táblázatok készíthetők. Ajánlottam Nagy Gyulának, hogy föltétlenül nyomozza saját származását, felmenői sorát és rokoni kapcsolatát. Nincs ugyanis disszonánsabb dolog, mint amikor egy kutató tudós biztonsággal tárja elénk valamely közösség emberi, származási történetét, de a legnagyobb zavarban van, ha saját négy nagyszüleiről kérdezzük. A legtöbben rosszul értelmezett szerénységre hivatkoznak, mások szégyenlik származásukat, pedig nincs hitelesebb mérce az időben, mint saját származásunk fonalán visszajutni a múltba. Ezáltal — szinte személyesen — veszünk részt népünk történelmi múltjában. Erre engem Györffy István professzorom tanított, azzal a meghagyással, hogy ezt a kutatási igényt, elvet sohase mulasszam el hirdetni tanítványaimnak. A múzeum azonban nemcsak tárló, konzerváló és bemutató helye a népi kultúrának, nemcsak tudományos intézet, hanem néptanító, felvilágosító és nevelő intézet is! Részt vesz az iskolai tanító munkában és a felnőtt társadalom tanításában, felvilágosításában, saját múltjára való emlókeztetésben, a közösségi tudat ápolásában és abban, hogy más népek kultúrája is értékes; szolgálja tehát az együttélés békés harmóniáját. így válik a múzeum eleven kulturális ható tényezővé, és nyer ugyanakkor — a népből —- önkéntes gyűjtő és adatszolgáltató munkatársakat. Es mint kulturális intézmény, magasabb szinten is fontos nevelő, tanító szerepet tölt be. Nemcsak a mindig megújuló kiállításaira, rendezvényeire gondolva, hanem azt is figyelembe véve, hogy akadhatnak számosan — magasabb iskolázottságúak, más szakterületen dolgozók — akik bekapcsolódnak a múzeum tudományos munkájába, és tovább szélesítik, erősítik a múzeum munkáját. A múzeum tehát „tanítványok" sorát nevelheti fel, ha hivatását jól tölti be. Nagy vonásokban ez volt az az elvi, módszertani „tanmenet", amit követtem a Nagy Gyulával való, máig tartó bensőséges baráti beszélgetéseink során. És mondhatom, hogy Nagy Gyula — mindenekelőtt az ő veleszületett tehetségének, kitartó szorgalmának, ügyszeretetének eredménye az orosházi múzeum. De nemcsak múzeumot teremtett a semmiből, hanem a tudományos kutatás, a publikáció területén is felzárkózott legjobb ethnográfusaink sorához. A szakirodalmat ismeri, de megszívlelte az általam közvetített Györffy-féle elvet: amíg van mit gyűjteni, az az első, addig nem kell elméleteket gyártani. Minél többet gyűjtsön a szakember és adjon a jelenségekről, a vizsgált tárgykörről részletes, pontos, hiteles leírást. Az alaposan végzett, teljességre törekvőén gyűjtött anyag mindig tartalmazza, készen kínálja a feldolgozás módszerét is — hangoztatta mindig Györffy István. És Nagy Gyula követte is és követi is minden írásában ezt az elvet. Én arra figyelmeztettem, hogy amikor ír, úgy, olyan részletesen, mégis tö154