Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Nagyon használhatónak tartja a munkaeszközök rajzainak tábláit is. Mivel az eszközök méreteit a táblák magyarázó szövegében közlöm, a leírásuk pedig a szövegben található meg, így a feldolgozás egy átlagos parasztgazdaság eszközleltára is. A gabona és a kukorica termesztésének és a szénamunkának főbb fázisait bemutató fényképek teszik a munkát szemléletesebbé és hitelesebbé. Tanulság okáért felsorolja a kritikus az észrevételeit is. A teljesség igénye megkívánja, hogy a megkezdett munkámat folytassam. Az Alföld paraszti gazdálkodásával művelődéstechnikai tekintetben az 1840-es évektől kezdve a magyar mezőgazdasági szakirodalom sokszor és behatóan foglalkozott. Kísérletnek sem lenne utolsó ezeket a tudósításokat a még élő anyaggal összevetni. Kívánatos lenne a meglevő, ki nem adott anyagom kiegészítése és a kiegészítés önálló kötetben való megjelentetése a recens anyagból oly módszerrel, amilyent a nyomtatási időgrafikon összeállításánál alkalmaztam. További munkára ösztönzött Balogh István azzal, hogy bírálatában megemlítette azt, miszerint a felsorolt kifogások távolról sem csökkentik a munkám érdemeit. És örül annak, hogy jómagam és a könyv szerkesztője is utal a könyv előszavában, hogy ez a tanulmány csak része egy nagyobb összefoglaló műnek, amelynek megjelenésére előbb-utóbb sor kerülhet. Az elmúlt évtizedben még megfigyelhető állapotok összevetése a történeti anyaggal és a termelés társadalmi viszonylatainak vizsgálatával a teljesség olyan fokára emelné ezt a monográfiát, amely néprajzi irodalmunkban ebben a vonatkozásban egyedülálló lenne. Ezzel az Alföld egy jelentős területére a tipikus paraszti gazdálkodásnak olyan monográfiája készülne el, amely példamutató lenne. Még be sem fejeztem a hagyományos földművelés kutatását, máris elkezdtem a pusztai állattartás emlékeinek számbavevését. A Puszta rendkívül alkalmas a paraszti állattartás tanulmányozására is. Igaz ugyan, hogy a félszilaj pásztorkodás 1945-ben megszűnt, de nyomai az istállózó állattartásban is elevenen élnek. Az istállózó állattartás kutatása eddig el volt hanyagolva, a belterjes állattartást alig vizsgálták. A legutóbbi időkig minden tanyához nagy gyöp tartozott, különösen a szikes részeken. A legelő viszonylagos bősége elősegítette az állattartás külterjesebb formáinak életben maradását, illetve meghosszabbítását. A talaj minősége és a hagyomány kialakította azt a tudatot, hogy a vagyon alapja a jószág. Beléjük ivódott a jószág szeretete és megbecsülése. Ez tette a Pusztát alkalmassá arra, hogy a területén a hagyományos állattartást is felgyűjtsem. A gyűjtési módszeremről részletesen beszámoltam a könyvem bevezetésében. Kutatásaim során az emlékezettől az 1960-as évekig gyűjtöttem az adatokat és dolgoztam föl. 100