Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Mit tessz, uram-isten, fiadnak életével, Házastársainknak megfertezett testivel ; Ha nem marad együtt az istennek lelke Az fertezett lélekkel, hogy aztán lázongó lelkét lecsendesítve, vigaszt keressen a tehetetlen porszemember kiszolgáltatottságának és gyengeségének tudatában, isteni próbának fogván fel a sok kínt és megpróbáltatást : Sarok vagyunk, uram, veled nem pörölhetünk, Te szolgáid lévén csak fejet kell hajtanunk, Keseredett szüből az mit mostan szólunk, Megbocsássad minékünk. Sajátos módon mégsem ezzel a felemelő, imádságos érzéssel és gondolattal zárul a vers. Az elnyomók igája alatt nyögő, pusztuló nép és haza sorsáért aggódó sebzett lelkű költőnek nem ad megnyugvást a hit. Isten könyörülő szeretetének szerteáradását és gyors közbelépését sietteti, sürgeti a pogány török ellenében a kereszténység védőbástyája: Magyarország védelmére. Ezt sugallja a lezáró versszak kettős irányzatú mondanivalója, s annak vitázó, profán hangvétele : Az kegyetlen nemzet lám el akar fogyatni, Oly sebes haragját azért kezdi mutatni: Ideje lészen már néked is, úristen Mirajtunk könyörülni. A gyulai lutheránus iskola sikeresen folytatta elődjének, a ferencesek jóhírű tanodájának elismert tevékenységét. Messze földről felkeresték. Még Abaújból is, például a Massayak támogatását élvező Szikszai Fabricius testvérek: Balázs és Demeter. Az irodalomtörténészek körében gyakran találkozhatunk olyan nézettel, hogy a két név, tudniillik a Balázs és a Demeter egy személyt takar. Minthogy azonban Balázs (Vazul) Mágocsy, Demeter pedig Kerecsényi ösztöndíjával más-más időpontban járt Wittenbergában, továbbá mert külföldi útjáról hazatérve, Balázs 1561-ben már sárospataki professzorként részt vett a tarcali zsinaton, míg testvére mint gyulai luteránus tanító ekkor írta első Kerecsényit dicsőítő versét, amellyel a várkapitány ünnepélyes beiktatását köszöntötte, és csak ez után ment ki a protestantizmus központjába — felte26