Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

ugyanis 5 évvel később Czetter készített orosz szöveggel is ellátott színezett rézkarcot. Hogy ki adott erre megbízást — a cári udvar felhatalmazása alapján Szamborszkij-e, vagy maga József nádor, kinek bizonyára elnyerte magas tetszését Czetter róla készített rézkarca, könnyen el lehet majd dönteni. Talán éppen ezzel a munkájával igazolta a cári kormány előtt Czetter is magas művészi képességét és rátermettségét. Tudnunk kell, hogy Szamborszkij, Tessedik tudós levelező partnere, a „magyar királyné "-ként tisztelt és szeretett orosz hercegnő (I. Pál cár leánya) udvari papja, majd az ürömi mauzóleum és kápolna vezetője volt. Elképzelhető, hogy Sándor cár széleskörű kulturális programját, egyetemeket, körzeti gimnáziumokat alapító és fejlesztő, nem utolsó sorban pedig művészetpártoló tevékenységét segítendő, ő szorgalmazta Czetter pétervári meghívását. Ezek persze, csak feltevések. Lehet, hogy egy véletlenül előkerülő irat egészen más irányból oldja majd meg a kérdést, ahogy ez Czetter esetében szinte törvényszerű már. Oroszországi működése különben is alaposabb vizsgálódást kíván, hiszen Pataky összesítése mindössze öt művet említ ebből a több mint 2 évtizedre terjedő időszakból (utolsó előttiként a Kreml-rézkarcát) a „növénytani munkákhoz" készített, meg nem nevezett számú metszeteken kívül. Ez pedig nehezen képzelhető el. Azt sem tudjuk, mikor halt meg, vagy hogy meddig tartózkodott Oroszországban. Karács Teréz szerint „őrnagyi rangban gazdagon élt", és ott is halt meg. Ez tűnik valószínűnek. Mások azt állítják, hogy 1821-ben hazajött, sot 1829-ben még látták Pesten. Ezt azonban éppen Karács Teréznek kellett volna legjobban tudnia, akinek apja Czettertől tanulta a rézmetszés tudományát. Karacsék házában ugyanis sokan megfordultak. Lakásuk a polgárosodásért lelkesedő írók-művészek közkedvelt találkozóhelye — „szalon"-ja volt. Lehetetlennek tűnik hát, hogy az öregedő mester, a nem mindennapi élményekkel rendelkező Czetter Sámuel ne kereste volna fel nagy közszeretetnek örvendő tanítványát, vagy hogy azok, mármint a szalon minden új iránt érdeklődő törzsvendégei ne hívták volna meg az összejövetelekre. Az 1829-es orosz jelzetű J. J. GaMikoff-rézk&Tc is tiltakozik a fenti feltevés ellen (tudniillik, hogy végleg hazajött volna), ámbár nem lehet az sem kizárt, hogy művét, mint régebben elvállalt, de csak késve teljesített munkát már Magyarországról küldte ki megrendelő j ének. Czetter korának elsőrendű művésze volt. Megérdemli, hogy életútjának állomásairól további pontos adatokat szerezve, úgy őrizzük meg emlékezetünkben, mint megyénk első, nemzetközi mércével mérhető, kiváló képességű grafikusát. 87