Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

bűnöst kegyelmébe vette ? Ha pedig nem büntetheti az ember az embert, hogy meri egyik a másikát büntetni?" Különös, hogy az ember megnevelhetőségében bízó, a bűnök megszűnését az igazság eljövetelétől: a kommunisztikus eszme diadalától váró, következetes logikájú író hogy nem gondolt arra, milyen anarchia következne a földi bíráskodás megszűnésére. Vagy arra az isteni kijelentésre, hogy az én országom nem e világból való ? Figyelemre méltó a ceremóniákról alkotott véleménye is. ,,Vagy szükségesek a Czeremóniák az Isteni tiszteletre és az emberi nemzet boldogságára, vagy nem — állítja fel az alternatívát. Ha szükségesek, úgy . . . nintsen szükség arra az igaz Vallásra, amelyet az Isten mind a józan okosság, mind pedig a Szent írás világánál a maga ditsőségére és az emberi nemzet'boldogulására jelentett ki ? Ha pedig nem szükségesek, miért tartyák azokat az emberek ? . . . . Mert az Isten vagy Lélek, vagy pedig (távol legyen a káromkodás) test. Ha Lélek, mi szüksége azt a bálványokban imádni, amilyenek minden Czeremóniák, aki Lélek, és akit következésképpen és szükségképpen Lélekben és imádságban kell imádni ? (Jan. 4: 19—24; Mat. 9: 14—17). Ha pedig test, mi szükség az embernek a testet imádni ? továbbá, Az Isten vagy Lélek, vagy test. Ha Lélek, hogy tudod te a Lelket Testé (sic !) változtatni által ; még pedig te változandó létedre a változhatatlant változandóvá, a romolhatatlant romlandóvá, azokban a Bálványokban, az emberi találmányokban, a Czeremoniákban, magyarázd meg nékem ezt a dolgot ?, mert az Isten ugyan maga magát meg nem tagadja,és a maga változhatatlanságát változandósággá soha nem teheti, mert úgy mind az Isten, mind pedig az egész Világ semmivé lennének, a melly iszonyú képtelenség ós tsupa lehetetlenség. Ha tehát az Istent minden Léleknek imádni kell, amely tagadhatatlan tökélletes igazság, vagy lélekben és igazságban kell imádni, amelyek ezek: az Istennek igaz esmérete és telyes szívből, telyes elméből és minden erőnktől való szeretete, . . . vagy pedig testbenn és hazugságban kell őtet imádni ; a milyenek minden féle pompás, szükségtelen és az embernek a maga nagyra vágyó kevélységét és testi telhetetlenségét gyulasztó emberi munkák, amilyenek a pompás Épületek, Festések, írások, képek, mindenféle szükségtelen Házi Eszközök, pompás és külömb-külömbféle eledelek, italok, öltözetek, minden Innepek, Templomok, Törvényházak, Muzsikák, Oskola házak, kathedrák, harangok, tornyok, órák, Pénzek, kalendáriumok, Vásárok, emberi orvoslások, nyelvek szaporítása, Bibliothecák és mindenféle emberi munkák, valamelyek az embernek a mindennapi Szükségére való Eledelén, italán, öltözetén felül vágynak ?, és a melyek az О Lelke Idvességére elmúUiatatlanul nem kívántatnak ? Avagj^ nem az emberi találmányok által szakadt-e el az Emberi Nemzet az Istentől, a ki az embert a föld mivelésébenn a maga ditsőségére és a Köz Jónak az emberi Nemzet Boldogságának előmozdítására hozta bé a világra ?" A racionalista teológia kételkedő hangja ez, a „filozófiai egyház" képvi76