Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

és társadalmi kapcsolatokra vonatkozó elvei a földön, mindenekelőtt pedig nálunk, Magyarországon. Kiérződik lépten-nyomon ez a szándék, bár egy szóval sem említi hazánk nevét. Végső soron azt kutatja: lehet-e a bibliát zsinórmértékül venni az életben ; alapvető princípiumai érvényesíthetők-e a társadadalomban. Elérhető-e egyáltalán az eszményi, a tiszta kereszténység a földön ? A káté szerzője ügyes megoldással nem kényszeríti rá másra a maga nézeteit. Nem moralizál, és nem von le erős didaktikus szándékkal végső tanulságokat. Csak kibontja a témát, s a felvázolt ellentétek feloldását — a döntés jogát az olvasókra, a hallgatókra bízza. A tendenciózusan beállított vélemények azonban erős kételyt támasztanak (a felvilágosult ember mindenben kételkedő hite jellemzi a szerzőt magát is), s mozgósító erejűekké válnak. Érdeklődést azáltal kelt, hogy szenvedélyesen átélt meditációi időszerű témákat görgetnek. Nem egy megtalálható majd egy negyedszázaddal később Kölcsey vallás- és történetfilozófiai müveiben és reformországgyűlési felszólalásaiban is, mintegy igazolva, hogy isten malmai lassan őrölnek. De míg Kölcsey ellentétek kiélezését kerülő, egyensúlyra, egyetértésre törekvő szemlélete a reformok evolúciós útját és elvét segíti, addig Fábián kátéja — nem utolsó sorban a francia forradalom és a jakobinus törekvések eszméinek közvetlen hatása alatt — az ellentétek feltárásával gyorsabb, gyökeresebb társadalmi átalakulást: a bibliai eszményi állapotok megvalósítását, az; egészségtelen és igazságtalan életelvek mindenáron való eltüntetését sürgeti. Ezt akarta propagáltatni azokkal is, akiknek Fábián terjesztés végett egy-egy példányt átadott a kéziratos füzetből. Ezért lett ,,veszedelmes" mű. Kölcsey elsősorban a főrendekkel vitázott reformjavaslatainak elfogadtatásáért, s közben a hosszúra nyúlt vallási vitában ugyanúgy eljutott a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság történeti alakulásának elemzi tárgyalásához, mint az önmagában meditáló Fábián — vagy kátéjának a szerzője —, aki az egyes kérdések dilemmáját önmagában élte át, s azokhoz erős vitázó készséggel, tudatos jobbító akarattal, az elnyomott ember szenvedélyes ig gkeresésével közelített. Például így vitázott önmagában a társadalmi egyenlőtlenségről és a szabadságról: ,,Vagy mindnyájan egyenlő jussal, méltósággal, titulussal és hatalommal bírnak ebben az életben minden emberek a legif jabbiktól fogva a leg öregebbekig, — vagy nem. Ha mindnyájan egyenlő jussal, méltósággal, titulussal és hatalommal bírnak: mi szükség, és hogy mér egyik a másiknak mind Testénn, mind Lelkénn és minden Jószágánn uralkodni és kegyetlenkedni? Ha pedig egyenlő jussal, méltósággal, titulussal és hatalommal nem bírnak, miért nemesített meg az Isten önnön maga minden embert, mind a Józan okosságban, mind pedig mindenféle vallásban ezzel a valóságos és igaz (nem pedig az emberektől talált tsalárd és gyilkos) nemességgel: valamint akartok, hogy az emberek tselekedjenek tiveletek, ti is azont tselekedjetek azokkal. (Mat. 7:12 és 3 Mos. 1:18. Mat. 22:39). Szeressed felebarátodat, mint te magadat sat. Továbbá vagy van szükségük a keresztényeknek s az emberi nemzetnek 73