Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

hogy valójában ekkor alapozódott meg a feudális berendezkedéssel szembeni ellenállás: a polgári forradalom szabadságot, egyenlőséget, testvériséget követelő' harcossága. Ezt az ideológiai harcot segítette, mint legfontosabb eszmei fegyver, a katolicizmus a Habsburgok oldalán. Hiába vetette be azonban a lelki terror minden eszközét — jogot nyerve a protestáns egyházak feletti felügyeletre, úgyannyira, hogy még tizedet, sőt stólát is szedett tőlük halottaik után, a félelmesen érő idő útját meggátolnia nem sikerült többé. Hiába élt a cenzúra legkíméletlenebb módszereivel, hiába koboztatta el a nem kívánatos könyveket, hiába rendezett látványos könyvégetéseket (Barkóczy Ferenc gróf egri püspök pl. a királyi parancs ellenére sem szolgáltatta ki a reformátusoknak Komáromi Csipkés György híres leydeni bibliáját, hanem azt 1754. nov. 5-én — 36 évvel a megjelenése után ! — nyilvánosan elégette a máglyán), a felvilágosult gondolat csak terjedt tovább és tovább, s egyre nagyobb tömegeket hódított meg. A század közepére a polgári eszme már jelentős szellemi-szemléleti (pozicionális) fölénybe került Európa vezető országaiban, úgyannyira, hogy a feudalizmus defenzív helyzetbe, védekezésre kényszerült. Nem tudott olyan fejlődést adni a termelőerőknek, amilyet a feltörekvő burzsoázia termelési rendszere igért. Olyan szellemi fegyver sem volt a birtokában, amellyel az új, a korszerű tudományos felismerések és igazságok erejét megtörhette, győzelmét megakadályozhatta volna. Rendeletekkel, törvényekkel sáncolta magát körül; azokkal védekezett minden új dolog, minden új politikai-gazdasági megnyilvánulás ellen. Távlatát tekintve eleve reménytelen volt ez a harc. Nem igért sikert XIII. Kelemen pápa 1766-ban kiadott brévéje (Christianae Reipublicae Salus) sem, amely a gombamódra szaporodó „rengeteg könyv halálos mételyének kiirtását" nem a gondolkodásmód, a szemlélet egységesítésétől : konzerválásától vagy céltudatos továbbfejlesztésétől, hanem ,,a sok romlást terjesztő művek lángok martalékává tételétől" várta. II. József türelmi és cenzúraenyhítő rendeletei után különösen megszaporodtak hazánkban is a feudalizmus-ellenes politikai röpiratok. 1790/91-ben kb. félezer jelent meg; sokak szerint több, mint 1848/49-ben. A haladó középnemességnek és a polgári demokrata értelmiségnek ezek az indulatos hangvételű vitairatai hevesen támadták a legnagyobb hűbérurat, : a katolikus egyházat és félelem nélkül harcoltak à nemesi előjogok és kiváltságok ellen. S noha túlnyomórészt vallásos köntösben jelentkezett az oppozíció még a nemzeti függetlenségért harcoló iratokban is, valójában a jakobinusok századvégi antifeudális, antiklerikális köztársásági mozgalmában tűntek fel az első olyan vitázok és röpiratok, akik és amelyek tudatosan szakítottak a vallásos ideológia több-kevesebb védelmet nyújtó

1 frazeológiájának, beidegzett kifejezésrendszerének a használatával. "$& "M*- •;•« ' irk-:.:. *: '.;.•;,„•; ^ Békés megye távol lévén a szellemi és politikai élet középpontjától, nem ját 67