Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

szigorral büntető Habsburg ház tekintélyének, vagy attól, hogy az embertelen döntés nem tenné kedvezőbb elbírálásúvá a királyi kegyet, amelyet akként gyakorolt 777. Károly, hogy 12 halálra ítéltet kockavetésre kényszerített: ők döntsék el maguk, ki legyen az a négy (Mády Mihály, Kiss István, Kóródy János és Sigry Mihály), akinek halálall kell lakolnia ? Mindegyik olyan speciális motívum, amelyik versbe kívánkozik: a mondandó erkölcsi súlyát, realitását, drámaiságát, a téma jelentőségét fokozná, nem utolsósorban pedig az énekszerző érzelmi hovatartozását, a felkelésben való esetleges részvételét, sőt a kivégzett társakkal szembeni együttérző rokonszenvét dokumentálná. Akkor is érzékeltetnie kellett volna valamit ezekből, ha versének történetesen a Péró veszedelmét adta címül. A tárgyi tévedések további kérdéseket támasztanak. Tokodyn&k, mint elhurcolt ( ?) kapitánynak ugyanis, ha máshonnan nem, hát az ítélet indoklásából azt is tudnia kellett volna, hogy a szentandrásiak Péró tudta és beleegyezése nélkül tűzték ki 1735. április 25-én a felkelés zászlaját, és hogy Vértessyék két követe: Kovács János és Bartha István el sem jutott Péróhoz. Hamarabb elfogták őket, s ők vallották ki kínjukban az aradi várparancsnok előtt a fölkelés titkát s adtak hírt a szervezkedés állapotáról. Ennek alapján már május 3-án letartóztatták Szegedinác Jovanovics Pétert (Pérót), míg a parasztsereget csak május 9-én verték szét az aradi várparancsnok erre kirendelt, hűségüket bizonyítani akaró szerb határőr-katonái. Olyan tények ezek, amelyek Tokody aktív közreműködését nagyon kétségessé teszik. Inkább azt a megoldást fogadtatják el velünk, hogy a mindössze két — általunk is ismertetett — versszakra támaszkodó szubjektív „vallomás" csak olyan költői fogás volt, mint amivel a mesemondók is gyakorta élnek záró formuláikban, hogy kitalált történetüket hitelesebbé tegyék. A másik verses história, a Rebellis ének a Péró lázadásáról mind hangvételével, mind Péró és az „átkozott rác nemzet" bűnös esküszegésének hirdetésével egy tőről fakad a Tokodyéval. Sőt még egyik-másik kifejezése, gondolatainak tagolása, versszakolása is rokonítja hozzá. Azonos a versforma: a 12 szótagos magyar alexandrinus is, legfeljebb ez következetesebben alkalmazza a négyes bokorrímet. Talán Tokody kétféle feldolgozással is próbálkozott ? A Rebellis ének a Péró lázadásáról nem Péró kivégzésére helyezi a hangsúlyt, hanem a harcra és annak előkészületeire. Szó sincs benne a kivégzésről, csak a rabságban szenvedő 169 perbefogott sorsáról, akiket ,,az muskatérosok keményen őriztek", s akik között rabként ott volt a vasat viselő, láncot hordozó, a rendelt prófúntot siralommal fogyasztó énekszerző is, ki társai vigasztalására, ahogy mondja: ,,az ő kedvökért" írta 1735. „Szent Mihály havának 30. napján" rebellis versét. így hát nem is szólhatott a kivégzésről, minthogy az ítéletet csak a következő év március 11-én hirdették ki. Ennélfogva a felkelők körében elterjedt tévhitnek is lehetett még hitele. Vagyis annak, hogy Péró volt a felelős 61