Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Hogy milyen lehetett a XVII. századi gyulai vár és a város, arról a 150 fegyveres ( !) kíséretében itt is megfordult nagy török utazó: Evlia Cselebi ad sokak szerint meglehetősen megszépített képet. Miután beszámol a vár feladásának sajátos körülményeiről, továbbá a gyulai bég törvény szerinti tekintélyes jövedelméről, katonáinak számáról, katonasága összetételéről, a közigazgatás központi szerveiről, a „tengerhez hasonló" mocsarakkal, posványokkal és nádasokkal körülvett vár földrajzi helyzetének, a részint tömésfalu, részint téglaépítésű, 4 tornyos belső várnak (ebben kapott helyet a „pokol mélységéhez hasonló" börtön is) és a középső városnak az ismertetésébe kezd. Színes leírása amolyan XVII. századi Velencének mutatja be a várost. Az árkokat és lápos területeket fahidak (volt köztük száz lépés szélességű is) ívelik át és kötik össze a várral meg a hozzá tartozó, ,,mély mocsárban fekvő" kisebb négyszögű erődítményekkel és bástyákkal. Természetesen a deszkazsindelyes házakkal és búzamagtárokkal is. Különös életforma honosodott meg itt: ,,A Kérésen csónakok, hajók járnak. Minden háznak erkélye és zárt kertje a folyó partján van, s mindenki a maga házából halászik a különféle halakra. Egyik házból a másikba csónakon mennek". Az 1060 csinos, fazsindelyes házból álló, ún. ,,nagy-külváros" utcái mind deszkaburkolatúak, sőt a házak belseje is mind „deszkával van fedve" — vizesek a falak- Három teológiai iskola, 9, cellákra osztott szerzetesi épület, 2 kolostor, 3 elemi iskola, 11 fürdő, 200 bolt és 3 templom díszíti Szulejmán khán és Ali bég szép ólomtetejű dzsámiján és Ali türbéjén kívül a nagy városrészt. (Vagyis igazi kultúrközpont ; Cselebi nem volt fukar a házak, intézmények, boltok számának meghatározásában). Itt is csónakokkal közlekedik mindenki, akár a középső városban. Még ha a szomszédba megy is az illető. A személybiztonság gyengeségére vall, hogy „az asszonyok fedett arcúak, és soha a kapun ki nem mennek, még fürdőzni is csak otthon, kályhával melegített fürdőbe mennek." Az évszázados török uralom eredményeként „a város egész lakossága jól tud törökül, de oláhul és magyarul is sokan tudnak" — állapította meg Cselebi. « A várat csak 1695. januárjában ürítették ki a törökök. Viszonylag későn, hiszen 1685-ben már Szolnok, Szarvas és Arad , 1686-ban pedig Szeged és Lippa is a császári és a velük szövetséges csapatok kezébe került. Gyulát viszont elmocsarasított környéke miatt katonailag nem lehetett bevenni, csak kiéheztetni. Megakadályozva, hogy élelem jusson a várba. A portyázó seregek, melyek Dányádi János siralmas éneke szerint még 1691-ben is kereskedelmi kapcsolatban álltak az erőszakosan rabló, ,,nagy hatalmas, semmiben irgalmas" tatárokkal, egyre kevesebbszer merészkedtek ki az ostromzárral körülvett várból. A kezdetben még követelődző és fenyegető, később kérlelő-rimánkodó felhívások teljesítését is megtagadták az egyre jobban összezsugorodó fennhatósági terület lakói. Végül az időközben Váradot és Jenőt is feladó törökök arra kényszerül40