Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
Gyenge, szép szüzeket rontanak és vesztenek, Nagy-sokezer szüzet ők megszöplősítenek, Ki miatt szegények, nagy szégyenletekben, Nagy-hirtelen meghalnak. Ruhájokat rólok éktelenül levonják, Az szegény rabokat mezítelenül hagyják, Mint egy sereg csordát, az tatár-ostorral Előttök hajdolgálják. Vagy: Nagy-sírván anyjoknak az gyermekek kialtnak : „Adnál vizet innom, édesanyám!" — azt mondják: ő édesanyjuknak csaknem hasad szívek, Hogy csak azt sem adhatják. Nagy-undok étellel szegény rabokat tartják, Az lóhúst fővetlen őeleikbe hányják, Az csikók vérével, kacolák tejével Szegényeket itatják. Majd pedig : Nehézkes asszonyok, kik köztök szülnek vala, Gyermek lábát fogván az Tiszába vetik vala, Kőszívnek mondhatjuk, kinek szíve rajta Nem keseredik vala. Szégyeljük mondani: menyeken, leányokon, Es gyermekeken, szép asszonyi állatokon, Az minemő szeplők ő rajtok lettének, — Kiért, isten, verd torkon! Érthető, ha nem tud megnyugodni a lélek ilyen és ennyi embertelenség tán. Pöröl is a költő egy pillanatig istenével, szinte felelősségre vonja:
