Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

szemben. ,,Ha van hivatal, fontos, nagyszerű, ez a tanítóé" — hirdette második tanszéki beszédében. A hegyek és hegyek között nagy különbség van a dombok és halmoktól kezdve a havasok örökös tanyájáig, az eget metsző bércekig. A tanítók nem kevésbe különböznek egymástól. Vannak, kik csupán zsoldosok, kik hivatalukban csak napszámot látnak. Ellenben — ámbár ritkán — találtok olyanokat is, kik lelkük egész kedvével látnak a munkához, kiknek egy gyönyörűségek, egy óhajtásuk: . . . hangoztatni az igazságot, terjeszteni az erkölcsöt, szétűzni a homályt, és felderíteni, ami borús az emberi viszonyokban . . . hogy ti leplezetlenül lássátok a valót, és egyenes nyíltan hallhassátok isten igazságait, nem úgy, mint az emberi tekintélynek tetszhetnék, hanem mint a tudomány, a bölcselet s a kijelentésnek legnagyobbszerű s igazabb könyve — a természet tanítja". A XIX. század első felének végén istennek, mint személytelen ősszellemnek, az a fajta — természettel való panteista azonosítása merész támadás volt a tételes vallás tanításai ellen. Egyet jelentett a tudományok teológia alóli felszabadításával, a tudomány és a vallás dualista szétválasztásával. Vajda is határozottan elkülönítette őket, mint egymástól független szférákat : — a hitet a szív, a tudományt az értelem tulajdonává tette. Azt vallotta : a világ megismerhető, minthogy csak ,,a sír titkát tartotta fenn" magának a világszellem, a földet — ahol az „anyag uralkodik" — már nem. A benne küzdő, egymás ellen harcoló erőket pedig bizonyosan megismeri a természet értelmét kereső és a benne uralkodó törvényeket megfejteni akaró nyughatatlan emberi elme, habái még nagyon „sánta állat a tudomány, melynek lépése századokat kíván." Vajda iskolájába, amelynek fő irányelve az életre nevelés volt, sokoldalúan képzett, az új tudományos igazságok elsajátítására alkalmas, friss szellemiségű, művelt pedagógusok kellettek. Olyanok, akik együtt rezdülnek koruk nagy társadalmi eszméivel és mozgalmaival, és tudatosan szolgálják a nép kulturális felemelésének ügyét. Olyanok, akik családias légkört honosítanak meg az osztálytermekben, azáltal, hogy tekintélyüket nem a botra, hanem a szeretetre alapozzák. Az iskola ugyanis ,,az emberi méltóság érzését" kell hogy erősítse és kifejlessze. A diákok nem lehetnek kiszolgáltatott „jobbágyok" benne, kik „rettegnek a zsarnok kezei között", őszinteséget, egymás közötti bizalmat követelt tanár és tanítvány viszonyában, „nélküle nem koronázza siker" a nevelő munkáját. így is mondhatnánk: megértés és szeretet nélkül nem alakul ki korszerű erkölcsi műveltség, nincs nemzeti egység. Nem érhető el a gyönyörű távlati cél sem: „Szeretni a hazát, szeretni egymást". Ehhez őszinteség ós igazság, nagy szorgalom és egymást tisztelő és segítő felebaráti érzés, buzgó, tevékeny élet, a mindenkire kiterjedő szabadságnak akarása és odaadó, lelkes szolgálata kell. Erre az összetett feladatra — az életre nevelés alapvető követelményeinek az elsajátítására — kell nevelni a fiatalságot, hogy tudatosan vállalja a harcot a visszahúzó erők — a bigott maradiság, a káros előítéletek, az értelmetlen és ártalmas széthúzás megnyilvánulásai ellen. Ha úgy hozza a sors, még a „különböző felekezetű hittanárok" ellen is, akik egymás ellen torzsalkodva, nem a nem215