Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Pál nem tartozott a könnyen kezelhető emberek közé. Emberi méltóságától az alázatoskodó udvarlás állott a legtávolabb. Nem is tudta kiérdemelni a reá ruházott hatalommal élni akaró nagy tiszteletű iskolabizottság jóindulatát. Javaslatait kezdettó'l fogva kétkedve fogadták, teljesítésüket feltételekhez kötötték. Már 1837-ben a Pusztaföldváron tartott közgyűlés is úgy döntött, hogy a „füvészkertnek földjéből" kért területet, melyen Magda ,,a tanulóifjúságnak gazdasági gyakorlatokat" kívánt bemutatni, csak abban az esetben bocsátja rendelkezésére, ha ,,erre való nézve ... a miképpen intézendő gyakorlatokra való tervét ... az Esperességnek benyújtandja, s ha az tudományosnak tartatik". Feltehetően nem olvasták két fő művét, különösen az 1833ban Sárospatakon megjelent A mezei gazdaság philosophiájának szabásai szerint okoskodó és munkálkodó gazdát, másképp nem hoztak volna ilyen bántóan megfogalmazott, megalázó határozatot. Talán nem bíztak gazdasági kultúrájának korszerűségében ? Vagy azt hitték, hogy saját céljaira kívánja hasznosítani a gyakorló kertet ? Esetleg Tessedik szellemének és szemléletének a jelentkezésétől féltek ? Máskor nyomatékosan felszólították: ne feledkezzék meg azon kötelességéről — ,,ha netalán nem tett volna eleget" még neki, hogy az oskolai szokott jelentéseknek felküldése alkalmával egyszersmind s évenként kérő levelet terjesszen fel, mellybe a Fő Tiszteletű Districtust (egyházkerület) az alumneumnak fel segélésére, köztan(ulmányi) vagyonból nyújtandó segedelemre kérje meg". Az ilyen és hasonló intelmekből, apró szúrásokból, méginkább a tudományos felkészültségét kétsógbevonó, megalázó gesztusokból a keserű bizalmatlanság szele csapott Magda felé. Nagyon megszomorodhatott a szíve, hogy végül egészen váratlanul (?) — és nem véletlenül, ahogy a jegyzőkönyv fogalmazott — beleunva az örökös zaklatásba, pánikszerű gyorsasággal mondott le igazgatóságáról, és vett búcsút a várostól, anélkül, hogy bárki is maradásra kérte volna. A sors különös iróniája, hogy távozásának egyházmegyei bejelentésével egy időben, — amikor az esperesség elismerve, hogy ,,ezen kérdéses hivatalnak betöltése az idő rövidsége miatt Szeptember hó elééig már azért is, mert az esperesti gyűlés erre a tisztes hivatalra szükséges tulajdonokkal felruházott számosabb érfiaknak tudomásába nem lenne", kénytelen a választást egy évre elhalasztani, a helyettesítéssel újra megbízott Molitorisz Adolf gyorsan beadott kérését is tárgyalta, s azt jóvá is hagyta. Azt kérte: engedélyezze számára a főhatóság ,,a Rector-Professori hivatalhoz kapcsolt egész alkplom" (értsd: teljes díjlevél) használatát. Azaz nem elégedett meg az iskola vezetéséért ugyanekkor megszavazott juttatással — a beíratási és tanúsítványi díjjal. A tisztább látás kedvéért mindehhez a Vajda Péterrel kapcsolatos hivatalos levelezéséből is emeljünk ki két jellegzetes gondolatot. Amikor ugyanis az egyházmegyének nem sikerült sem Hrabovszky Dánielt, sem Hunfalvy Pált, sem 206