Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

tanárral", aki az igazgatói teendőket az ideiglenes vezetéssel megbízott Mofitorisztól vette át, ez azonban legfeljebb a feladatok arányosabb és elviselhetőbb elosztásán segített. Az iskolafenntartó hatóság megbízása —• sajnos — nem bizonyult túl szerencsésnek. Nem a széleslátókörű Magda szakmai felkészültsége — korának egyik legkiválóbb hazai tudósa volt —, hanem inkább pedagógiai elvei és sajátos emberi tulajdonságai miatt. „Katonás ridegsége, kiszámíthatatlan szeszélyessége" folytán nem tudott közös nevezőre jutni sem a két régi berényi tanárral, sem megbékélni az iskola filantropista {Rousseau elveire alapuló, emberszerető nevelési irányzat) pedagógiai hagyományaival, így aztán nem is alakult ki őszinte, alkotó légkör. A tanárok közötti morális és szakmai ellentét állandóan nőtt, s a hangulat egyre elviselhetetlenebb lett. A felkért békéltető bizottságok nem tudtak enyhíteni a — szomorú leírni — mindössze 3 tagú „testület" ádáz gyűlöletén. A tanárok kenyértörésre akarták vinni a dolgot, nem sokat törődve az iskola elsőrendű érdekeivel. A szenvedélyes, izzó gyűlölet árja átcsapott a tanári szoba falain, s megmérgezte és tönkre tette az egykor békés iskola életét és nyugalmát. Hogy nem kizárólag Magda lehetett a bajok okozója, azt a tanulók (szüJők) „állásfoglalása" is alátámasztja. Magda távozása ugyanis nem oldott meg semmit. ,,Az intézet várt, biztosan hitt felvirágzása valahogy nem akart nekilendülni" (Nádor). Amíg Molitorisz Adolf és Benka György tanítottak benne, a tanulói létszám ijesztően mélypontra zuhant, és tartósan ott is maradt. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy már Magda idejében is állandóan csökkent, de akkor az utolsó évben is voltak még 120-an. Utána viszont már csak „zselléreskedett" az intézet: 1840/41-ben 85, 1841/42-ben 100, 1842/43ban 91, 1843/44-ben pedig mindössze 95 tanulója volt. Jellemző, hogy az áttelepülés egyáltalán nem okozott létszámcsökkenést. Sőt. Már az első évben 160-an iratkoztak be, 30-cal többen, mint közvetlenül előtte Mezőberényben. Talán innen eredt Irányi tévedése, aki úgy tudta, hogy az induláskor mindössze ,,30 volt a létszám". A későbbi nagy visszaesést természetesen nem lehet anyagi gondokkal magyarázni. Nagyon melléfogott Benka Gyula, amikor a belső zavargásokról szólván a gimnázium „kimerülésének jeleit" gazdasági nehézségekből eredeztette a 100 éves jubileumon, 1902. október 15-én tartott emlékbeszédében. A valóság az, hogy már 1835-ben több mint 3000 forintos többlettel zárta az évet a gondnokság. 1837-től kezdve pedig jelentős hasznot hajtott az 1933 forintért eladott mezőberényi malmok helyett felépített két szarvasi malom is. Bevételük elérte az évenkénti 1000 forintot. Csaknem 2000 forintot jövedelmezett a haszonbérbe kiadott alapítványi föld is. A mezőberényi iskolaépület eladásából (1843) befolyt 4000 forintot meg alig kellett megtoldani valamivel, hogy rajta a Tessedik-épületet meg lehessen váltani. Talán sohasem állott olyan biztos anyagi alapokon a gimnázium, mint ekkor. Az igazgató, az eredeti gondolkodású, meggyőződéses demokrata Magda 205