Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

s nem lévén Szarvason elegendő táncos, elhívták a berényi tanulóifjúságot. A tanulóság el is ment tanárostul, s ugyancsak megforgatta a grófi kisasszonyokat. Tetszett a szép, deli ifjúság a grófoknak, s föltették magukban, hogy ezt többször is ismételni fogják. A kedvező alkalmat megragadta Simon Sámuel szarvasi pap és esperes és Hellebranth János szarvasi városi jegyző, s igyekeztek rábeszélni a grófokat, hogy magát az iskolát hozzák át Szarvasra. Előterjesztették minő anyagi és szellemi hasznot hozna ez a városnak. Az eszme tetszett, föld akkor volt még elég. Szarvastól egész Csabáig csupa legelő volt, mely nem volt még szántás alá véve. A grófok tehát szívesen áldoztak 350 holdat, jóllehet katolikusok voltak mind. így vitték át Szarvasra a gimnáziumot 1834. őszén". A romantikus beállítású történet több szempontból is sántít. Téves benne már az is, hogy az 1834. évi zártkörű farsangi bál adott alkalmat Simon Sámueleknek az ötlet felvetésére. Bolza ugyanis — tudjuk — 1833. június 2-án kinyilatkoztatta már patronusi szándékát, amennyiben a mezoberényi iskola Szarvasra telepíttetik át. Valószínű tehát, hogy a bál egy évvel korábban lehetett. Alig hihető az is, hogy a grófkisasszonyok táncosainak a hiányát pótolandó, vállalta volna Bolza József és a grófi család ezt a szokatlan, szinte operettbe illő nemes áldozatot. Ekkora hangulatot mégsem kelthettek a táncoslábú berényi diákok! Maguk a szarvasi egyház képviselői sem nyilatkozhattak ilyen nagyvonalúsággal, minthogy nem egykönnyen nélkülözhették a tessediki épületet. Jancsovics Pál a Pesti Hírlap 1841. augusztus 14-i számában megjelent Népnevelési eszközök című cikke szerint ugyanis a sok tanuló s feltehetően az emeletes épületnek gimnáziumi célra történt 7 esztendővel korábbi hasznosítása miatt az egyház ,,majd minden évben új tanodát" volt kénytelen építtetni. A következő, 1841—-42-es évre is újról kellene gondoskodnia — írja Jancsovics —, mert jóllehet már heten tanítunk az elemi iskolákban, „mégis jut egyre-egyre 200 növendéknél több". Nagyon meg kellett tehát fontolniuk, felajánlhatják-e azt minden előzetes számvetés és tervezés nélkül, szinte ötletszerű meggondolatlansággal középiskolai célra, az egyházközség vezetőségének a szándékát sem ismerve. Ettől függetlenül is ott még mindig a nagy kérdés : volt-e egyáltalán joguk ahhoz, hogy ők tegyenek indítványt, hiszen a földesúr katolikus vallású lévén (egész családjával együtt), mint idegen felekezet tagja, nem érezhetett erkölcsi kötelességet sem az iskolafenntartó egyházmegyével, sem a Bolza-birtoknál jóval nagyobb beiskolázási körzettel rendelkező iskolával szemben. Az emeleten elhelyezett 12 tanteremből és a földszinten lévő ugyanennyi helyiségből álló (itt voltak a tanári lakások is) Tessedik-épület önmagában csak a nyugodt munka lehetőségét biztosította, az aprólékosan tervszerű, értékes munkát nem. Legalább is az első esztendőkben. ,,A Molitorisz Adolffal és Benka Györggyel átköltözött" gimnázium Szarvason ugyan kiegészült „a Tomasek Pál helyére meghívott Magda Pál sárospataki, korábban soproni 204