Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

badságharc hamarosan meggyőző módon tükrözte és bizonyította ezt. Nemcsak a KossUth-katonák között, hanem a magyar szabadság ellen küzdők táborában is voltak régi mezőberényi diákok, élükön Dmitrij Stratimirovic katonai biztossal — a lelkes patrónus karlócai érsek közeli rokonával, aki — ahogy az egyik verses krónika mondja —• „fellázítá a vad rác népet, el akarván szakajtani tőlünk három megyénket". Végül a verseci csatában fogságba esett, s „elvette lazításának bérét" — a haditörvényszék párját ritkító embertelensége és pusztító kegyetlensége miatt 1848. július 19-én Temesváron felakasztatta. A mezőberényi és jogutódja a szarvasi gimnázium kétségkívül élen járt a magyar nyelvű oktatásban. Tanárai —- szerencsére — sohasem veszítették szemük elől a nemzeti egységet építő megbékélés szolgálatát. Nem voltak túlzók és türelmetlenek. Nem törekedtek arra, hogy mindenáron magyarosítsanak. Tudták, a magyar nyelv puszta értése nem egyenlő a magyarosodással. A nyelv ismerete önmagában még nem forrasztja eggyé a Kárpát-medence népeit — legfeljebb a félrehallást csökkenti és a helytelen értelmezéseket küszöböli ki. A tanulók visszaemlékezései azt tükrözik, hogy a tanárok az együtt élő népek egyesülését a nagy utód : Vajda Péterhez hasonlóan képzelték el, aki Magyarosodás című cikkében a Hasznos Mulatságok hasábjain 1833-ban így látta a nemzeti egység kialakulásának ésszerű útját és módját: ,,En a különböző népek egyesülését a folyamok egyesüléséhez hasonlónak gyanítom. A folyamok egyé (eggyé) csapván, egyszerre, azonnal nem vegyülnek össze; messze kísérheted habjaikat, megkülönböztetve egymástól, míg nem végre az egész egy tulajdon folyamot mutat, különbözőt mind egyik, mind másik ős folyamtól. A csermelyek, folyócskák eltűnnek a nagy folyamban". Majd e találó és kedves természeti képet értelmezve, ezeket írta: ,, . . . illő és igazságos, hogy magyar honban magyarokká legyünk. Hanem, mint minden dologban, úgy itt is bizonyos mód van. Erőszak ritkán, vagy soha sem vezet célhoz . . . Az emberiség örök és eltörölhetetlen jusai (jogai) között első a gondolkodási szabadság, mellyet közvetlenül elnyomni lehetetlen, közvetve rósz (rossz) nevelés által igen is, midőn valaki előítéletek rabjává tétetik. A gondolkozás szavakban történik, s aki a szavakat elnyomja, amarra (ti. a gondolkozásra) is ellent hat. Valami különös az, ha valaki kényszerítetnék e' vagy ama hangokon (e' vagy ama nyelveken) fejezni ki gondolatait. Mivel lehet valaki szabad, ha nyelvével és ajkain kiszáló (kiszálló) hangjaival nem ? Az anyai hangok pedig legédesebbek, kiki örömest ezeken beszél." Ezt az elvet képviselte szarvasi tanár korában is. Tökéletesen harmonizált ez a mezőberényi elődökével, akik egymás tiszteletére, anyanyelvük megbecsülésére, s a magyar nyelv befogadására és szeretetére nevelték tanítványaikat. Valójában nem is tehettek mást, hiszen legtöbbjük nemzetiségi családban nőtt fel, de meg felettes hatóságuk is ezt követelte, ezt kívánta tőlük. Mezőberény pompás hátteret biztosított ehhez a maga kevert (magyar, szlovák, német) lakosságával. A háromnyelvűség — nem kétséges — sok előnnyel 195