Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Jó erre előre hivatkozni. Amikor ugyanis megindult az esperességi gimnázium felállításáért vívott harc, amely egyben Tessedik iskolájának a bukását eredményezte, Luther elvére senki sem gondolt. Egy esperességi gimnázium felállításának a gondolata — ahogy ezt Benka Gyula és Nádor Jenő iskolatörténeteiből olvashatjuk — már közvetlenül II. József türelmi rendelete után megfogant Pongrátz Boldizsár egyházmegyei felügyelő agyában. Feladatának érezte az 1790/91-es országgyűlést követően — a protestánsok jogait biztosító XXVI. te. 5. pontjának a hatása alatt — a régi nagy egyházmegyétől különvált ún. Békés-bánáti rész új felügyelője: Klaniczay János is. Könnyen lehet, hogy éppen Tessedik nemrég felépített s a kor méretei szerint hatalmas iskolájának országhatárokon túl is terjedő hírétől és sikereitől ösztönözve. Szarvas ugyanis e korszerű és hézagpótló iskolatípussal egy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Kíváncsi földbirtokosok, tanulni vágyó pedagógusok, ismert gazdasági szakemberek egész sora látogatott el az intézetbe. Lelkes pártfogók szeretete és irigykedő ellenségek ádáz gyűlölete kísérte a hihetetlen gazdasági csodát és Tessedik nagy hozzáértést és fegyelmet kívánó szakszerű irányító-szervező tevékenységét. Különös, hogy a gimnázium felállításához az utolsó lökést éppen Tessedik irigykedő lelkésztársa : Boczkó Dániel adta. Nem lehet célunk, hogy sötét aknamunkáját e helyen részletesen ismertessük. Aki közelebbről akarja megismerni, vegye kezébe Nádor Jenő és Kemény Gábor Tessedik SámUel élete és munkája című művét (az ide vágó fejezet alig módosítva megjelent Nádor: Tessedik Sámuel az ország papja Szarvason című füzetében is), vagy Tóth Lajos Tessedik monográfiáját, amelyek a korabeli egyházi és egyházmegyei iratokra támaszkodva részletesen elemzik ezt a több évtizeden át tartó, anyagi indíttatású, páratlanul szenvedélyes, bántóan személyeskedő vitát. Boczkó Tessedik elleni fékezhetetlen dühkitöréseiből számos fontos sarkigazságot vonhatunk le. Mindenekelőtt azt, hogy az irigység engesztelhetetlenebb a gyűlöletnél. Nádor Jenő hiteles adatokra épített és az események időrendiségét jól érzékeltető elemzését olvasva, nem tudunk szabadulni az érzéstől: a nagy becsvágyú Boczkó romboló indulatainak, csillapíthatatlan gonosz lávaömléseinek eredendő okát a legfelsőbb körök által nemcsak támogatásra, de kitüntetésre is méltányolt közvetlen munkatárs sikereivel szemben táplált olthatatlan irigységben kell keresnünk. Nem volt ez egyedi jelenség. Voltaire is úgy látta, hogy a nagy embereknek általában hitvány ellenfelei vannak. Ez a szomorú igazság jutott érvényre most is, amikor a folyton-folyvást áskálódó, rossz munkafegyelmű, emberileg gyenge, anyagias Boczkó magához akarta kicsinyíteni Tessediket. Tökéletesen tudta, mily nagy erő van a hagyományos életforma és a megszokott gondolkodásmód adta nyugalomban és a kényelemszeretetben, és mekkora erőfeszítést igényel az újnak a megszerettetése és társadalmi elfogadtatása. Mennyi hit és kitartás, milyen nyugodt, magabiztos légkör szükséges a tervszerű munkához, különösen ha azt nem egyedüli 177