Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

san gonosz mesterkedését. Elmondja, hogy éppen azért van Bécsben „patália", mert amit ,,az úr adott, a király megbánta", s most félve a forradalmi átalakulástól, vissza kívánná hozni a régit. A trón védelméről van szó. De ti — szólít fel Sárosi Ne hajtsatok annak álnok beszédére, Ki hirdetni meii ama hazugságot: Hogy Ferdinánd adta az új szabadságot. Az úré volt a föld, mely felszabadula, S ahhoz a király csak annyiban járula, Hogy mikor már az úr a tempót megtette — A törvényt muszájból megerősítette. A kamarilla hamar felismerte a veszélyt, s az uralkodóház védelmében úgy döntött, hogy belső ellentétek kiélezésével, a nemzetiségek nacionalizmusának felszításával, továbbá a kisebb-nagyobb társadalmi megosztást eredményező földtörvény bűnös félremagyarázásával és a tömegtájékoztató eszközök útján elkövetett egyéb visszaélésekkel belső zavart kelt, amelynek lecsendesítésére háborút indíthat hazánk ellen. Innen van a szoros összefüggés a nemzetiségek nacionalizmusa és a Békés megyei földfoglalók ügye között. Akkor, amikor már a „felföldi tótok kevés kivétellel /,üdvözlik a törvényt örvendő kebellel,/...", mert azok is, kiket Húrban elámított /igaz útra tértek, átallátván végre/, hogy őket a tót pap vitte gazul jégre", és amikor az alföldi nemzetiségek „szabadságszerető, józan polgárokként", nyugalomban élnek. Sárosi érvelése megtalálható Kossuth leiratában is, mint ahogyan az a törvényt értelmező magyarázat is, amely az önkéntes földfoglalókra vonatkozik. Tudjuk jól, ezek az elvek nagyon messze esnek attól a radikális birtokpolitikai programtól, melyet a plebejus demokraták: Táncsics ós Vajda Péter már korábban hirdettek: „Azé a föld, aki műveli". Ezért érezzük a krónikás ének ötödik leheletét — a többi énekhez (lehelethez) képest — mérsékeltnek, lágyabb hangvételűnek. Nem Sárosi Békés megyei kapcsolatai, hanem a téma elvi megközelítése okán. Itt nem a nép szemével látott s nem annak szívével érzett a költő. Ha volt megye és város, még inkább község, amelynek lakóit nem elégítette ki a „hogy neked is legyen, kaparj te is kurta", és „mi magadnak káros, ne akard azt másnak" elv, úgy azok itt Békésben éltek. Itt az egyenlőségen jogi és gazdasági egyenlőséget szerettek volna érteni az emberek, jól érezvén meg, hogy a teljes egyenlőséget könnyebb kivívni a gazdasági egyenlőség birtokában, mint fordítva. Nekik nem volt elég, miszerint 169