Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

kell, amennyivel mindennapi szükségleteit fedezheti. Lehetnek ugyan nem mindennapi szükségek feles számúak, többek vagy kevesebbek aszerint, amint tisztább vagy aljasabb szenvedelemmel (szenvedéllyel) bírunk; de a bölcsnek főelve legyen magát mindenben korlátozni, s ha fájdalmát, mely ez vagy ama szükségének nem teljesíthetésén támadott, szakadatlan munka és életzaj között öli el, a sok neki kevés lehet, és a kevés igen sok! Nem lehet a testi szükségekre nézve határt szabni — mert azok előre nem tudhatók; de korlátozkodni mindenben lehet ... Te legboldogabbnak mondod azt, ki úgy képes szellemi boldogságát elérni, hogy egyúttal a testi szükségre és kényelemre valókat is megszerzi: erre akadjunk rá, úgy megtaláltuk a mennyország kulcsát! Nem úgy! Legboldogabb: ki oly kényelmes állapotba tudja magát helyezni, melyben szellemi célokra teljes nyugalommal törekedhessék! . . . ezen elvek csak egyes, itt (ti. Eperjesen) különösen csak tudományos emberre, legszorosabban pedig csak rám alkalmazhatók". Egy szó sem utal itt transzcendens, metafizikus célokra és feladatokra. Ilyenek nem foglalkoztatták. A nemes, a szellemi — szerinte — a közóletisógben kap értelmet és reális tartalmat. Eszményképe a német klasszikus filozófia boldogságtanának modellje, a társadalmilag hasznos ember, aki minden erejét és képességét a „szolgálatra" összpontosíthatja és összpontosítja, minthogy nem teszi tehetetlenné a lélekölő szegénység. Nem hedonista élvhajhászás, nem a fesztelen, könnyed élet vágya sarkallta Sárosit a pénzszerző munkára. A magát mindenben okosan és ésszerűen korlátozni tudó bölcs önmérséklet elvén állt. A viszonylagos jólét, az ú. n. kényelmes állapot megteremtése az értelmes ember számára csak az önmegvalósítás, a hasznos közéletiség szempontjából lehet fontos. Ezért vágyott, ezért sóvárgott utána ő is. 1840 őszóig ólt Eperjesen. Szögezzük le bátran: sokat köszönhetett a kis felvidéki városkának. Nem elsősorban Gsupka András ügyvéd jogi oktatására célzunk, amely ugyan minőségileg is adott annyit, mint amennyit Debrecen vagy Sárospatak (a felvilágosult Kövy Sándor professzor 1829-ben meghalt!) igért a „helvóták vallását követő" Sárosi-nak. Állításunkat erősíti az a körülmény is, hogy a ,,j°gi kurzus" elvégzésére Szakái Lajos is Eperjessel cserélte fel Debrecent. Sokkal inkább arra a pezsgő szellemi-kulturális életre gondolunk, amely a polgárosodás egyenes következményeként Észak-Magyarország egyik központjává tette az ipari és kereskedelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű, nagy forgalmú várost. Ilyen szereppel és adottsággal nemhogy Sárospatak, de — használjuk Szakái Lajos találó jelzőjót — az ,,50 ezernyi szalonnás tömeget" képviselő Debrecen sem dicsekedhetett a reformkorban. Eperjesen nagyon megbecsülték a fiatalság szellemi frissességót és lelkes tenniakarását. Mertek építeni is rá. Megértéssel és támogató szeretettel fogadták Sárosit is a megyeházán. Nemcsak a Magyar Társaság kiadványában, a Jácint-ha,n közölt verseit méltányolták; — tisztelték alapos jogi ismereteit, liberális gondolkodásmódját és szűkös anyagi helyzete ellenére példás haza156