Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

intézmény, bíróság stb. emelte a gazdag történelmi múlttal rendelkező város hírét, és tette megkülönböztetett jelentőségű szellemi központtá: ,,Tarca-parti Athén"-né. Politikai és gazdasági súlyát nemcsak 1514-ben elnyert szabad királyi városi címének és jogának, hanem Lengyel- és Oroszország felé irányuló évszázados kereskedelmének, fejlett gyolcs- és posztóüzemeinek, hegyaljai borexport-tevékenységének, több mint 1200 iparűzőt tömörítő 27 céhének is köszönhette. Az anyagi és szellemi kultúra ilyen szerencsés találkozása révén lett Felső-Magyarország egyik legintelligensebb ós legélénkebb városa, egy nagy tájegység igazi központja. Copf stílusú megyeházáján — hol nemrég Kazinczy, Eötvös és Kossuth gyakornokoskodott — éles kardként csapott össze a Habsburg érdekeket képviselő, aulikus főispánok vezette konzervatív és a haladó nemesek — kultúrált, vagyonos polgárok alkotta liberális tábor. Nemcsak a tisztújítások idején, máskor is. Szenvedélyes vitáik 1848-at érlelték, s a társadalmi forma elavultságára, a reformok, a változás szükségességére figyelmeztettek. Ugyanakkor az eleven, lüktető életnek a bíztató és lelkesítő jelei mellett ott kísértettek — mint óvatosságra intő, elkeserítő, lehangoló tények — a város távol- és közelmúltjának kegyetlen emlékei: Caraffa vésztörvónyszéke, a felekezetek közötti békét megzavaró 1714-es vallásháború és az alig néhány éve lezajlott felvidéki koleralázadás Eötvös Ignác irányította drákói elfojtása. Ezek sem tudták azonban közönyössé tenni, elvenni és megtörni az ellenzék harci kedvét. Különösen szellemi vezérük — a gazdasági és politikai életben egyaránt kiemelkedő Űjházy László támadta hevesen a konzervatív államapparátust. A volt eperjesi diák 1837-ben a megyegyűlésen például olyan szenvedélyesen elszánt, lázító beszédet tartott a bebörtönzött országgyűlési ifjak érdekében, hogy a főispán felségárulási pert indított ellene, és csak 1840-ben Lovassyék, Kossuthék szabadon bocsátásakor szabadulhatott ki, akkor is a nádor közbenjárására. Az ellenzékiség terjesztője, a reformeszmék melegágya „Eperjes büszkesége" —• a kuruc hagyományokat őrző, ,,ősi protestáns gimnázium" volt. Benne tanult Thököly Imre, akinek vagyonos híveit ugyan hamis vádak alapján megkínozhatta és kiirthatta Caraffa, elrettentő rémtette mégsem tudta labanc érzelművé félemlíteni a várost. Sőt. A kollégium örök mementó maradt. Mégha „királyi jóváhagyással" többször cserélt is gazdát, és hosszú időn át volt megszakítás nélkül — 1713—1773-ig —• a királyim jezsuiták kezén, majd mint katonai raktár az állam birtokában. Végül II. József tanácsára 1785-ben vásárolták vissza templomostul együtt az evangélikusok. A nagy anyagi áldozatok árán, nehezen visszaszerzett eperjesi kollégium híven folytatta az ,,ősi" hagyományokat. Egyrészt védelmezte a protestantizmust a katolicizmus ecclesia militans (harcos egyház) erőinek támadásai ellen, másrészt erősítve a patrióta érzést, ellenállásra nevelt az idegen érdekeket képviselő Habsburg politikai törekvésekkel szemben. Elfogultság nélkül írhatta róla visszaemlékezésében Haán Lajos: „Az ón időmben a legjobb pro149