Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

keltette fel és irányította rá a szerb irodalmi nyelv megteremtőjének : Vuk Stefanovits Karadzicnak. népköltészeti gyűjtésére. Más szóval, az ő szellemi inspirációjának köszönhető, hogy 1836-ban végre önálló kötetben is megjelenhettek a „Szerb népdalok és hősregék" — Székács korszakos jelentőségű fordításában. Fontosnak tartjuk ezeket márcsak azért is, hogy félreérthetetlen példákkal igazoljuk: Sárosi Mezőberényben olyan iskolába járt, ahol 1820-tól kezdve nemcsak a magyar nyelvben kiemelkedő eredményt elért tanulókat és tanárokat jutalmazták meg a báró Podmanyitzky János egyházmegyei felügyelő által folyamatosan küldött ösztöndíjból, hanem amely valóban felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül szolgálta a magyar — mindenekelőtt az Alföld lakosságának közművelődési érdekeit. S ez így igaz. Szenvedélyesen dühös, „bundás indulatokat" megfékező és lecsillapító békés sziget volt Mezőberény iskolája, ahol ,,a sokféle nyelv és sok religio" nem zavarhatta meg a tanulók belső lelki nyugalmát, mert benne a nevelők egymás kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére neveltek. Nem engedték, hogy „díszes epitheton"-nal —- gúnyos díszítő jelzőkkel illessék és sértegessék egymást. A mezőberényi gimnázium — miként többi társa is — mindenekelőtt egyházi érdekeket szolgált. Ezt dokumentálja a Tomasek igazgatása idején — azaz a 30-as évek elején — nagy népszerűségnek örvendő tanítóképzés is. Nem szabad természetesen mindjárt külön iskolatípusra gondolni. Mindössze arról van szó,hogy a tanárok a bölcsészeti osztálynak a népoktatás szempontjából szükségtelen tantárgyai helyett pedagógiai és didaktikai előadásokat tartottak. Ekként segítették elő, „hogy ezen messzire terjedő esperesség gyülekezeteinek számára alkalmatos néptanítók képeztessenek". Nemcsak az igény, hanem a tanulókban megnyilvánuló érdeklődés nagyságára is vall, hogy „legalább 40 tanuló került ki az intézetből, ki közvetlenül innen lépett fontos (tanítói) hivatalába" — állapította meg adataiban pontos előadásában Pecz Gyula. A pedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseivel Sárosi nem került közelebbi kapcsolatba Mezőberényben, Eperjesen viszont közvetlenül a főiskola elvégzése után rövid időre tanítást is vállalt. Tény, hogy a mai gimnázium két felső osztályának megfelelő „philosophiai tanfolyam" küszöbéhez érve, szülei eldöntötték már, hogy ő is a családi hagyományt folytatja — közigazgatási pályára lép. Ehhez Eperjesen szerzett képesítést és biztos szakmai alapot. Békés megyében a mezőgazdasági munkát és a paraszti életformát ismerte meg, míg a Mezőberénynél és Szarvasnál lélekszámra kisebb felvidéki városkában a polgárosodás könnyen érzékelhető, kézzelfogható jeleivel találkozott. Tervszerűen kijelölt, tágas, kövezett utcák, műalkotás számba menő magánházak és középületek fogadták. Volt benne minden. Nyomda, kórház, állandó német színház (a kassai magyar teátrum is gyakran vendégszerepelt a városban), árvaház, evangélikus kollégium főiskolai tagozattal, királyi katolikus gimnázium, görög keleti egyházi központ, számos megyei és körzeti jellegű 148