Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

részt. „Csak" a katonaállítás, a hadsereg-szervezés ügyes-bajos dolgait irányította — ahogy Dankó Imre mondja róla írt sokszínű tanulmányában. Ez a tevékenység viszont olyan nagy politikai megbízhatóságot követelt, illetve tételezett fel, amely eleve kizárt minden eshetőséget arra nézve, hogy számára, ki mellesleg az ,,in effigie" kivégzett Sárosi Gyula unokatestvére is volt, képességeinek és szakismeretének megfelelő állami hivatalt ajánlhasson fel az önkényuralom. Vármegyei-közigazgatási beosztást saját jól felfogott érdekéből ő maga sem vállalhatott. A legkisebb megbízatás elfogadása is súlyos megbélyegzést, erkölcsi balált vont volna maga után. Wenckheim Bélának, is hosszas huzavona után sikerült csak elfogadtatnia, hogy a főispánságot kizárólag az esetleges túlkapások megakadályozása céljából vállalta el, holott benne a család több évszázados, közismert Habsburg-hűsége s előkelő, udvarképes rokonsága miatt jóval nagyobb volt a bizalom. Elég arra a fényes politikai karrierre utalnunk, amelyet a kiegyezés után befutott : előbb főispán, aztán király személye körüli miniszter, majd belügyminiszter, végül miniszterelnök lett. Szakálnak az önkényuralom idején sem szűnt meg a kapcsolata Wenckheim Bélával, illetve a Wenckheim családdal, ő készítette el pl. — a felek közös megegyezésével — a család és a ,,gyulai volt jobbágyok, illetőleg Gyula városa között" létrejött, s 1857. április 8-án aláírt úrbéri ,,örökegyességet". Kohn Dávid a nagy gazdasági és kiváló jogi ismerettel bíró, a „hozzáférhetetlen puritán becsületességgel" és gazdag helyismerettel rendelkező Szakálnak tulajdonítja, hogy „a földtagosítás, amelynek eszméje tapasztalat szerint mindig és mindenütt óriási megrázkódtatást szokott a föld népében okozni, ami igen gyakran zavargásra, sőt vérontásra is szokott fajulni, Gyulán a legsimábban folyt le." Pedig nem volt kicsi a feladat, hiszen a város nagy határ felett rendelkezett. Hozzá tartozott „Gerla, Póstelek, Vésze, Kígyós és Csorvás" is, úgyannyira, hogy a „gyulai határ Orosházával volt mesgyés". Az ország egyik legképzettebb, legkiválóbb mérnökét: Halácsy Miklóst választotta munkatársául Szakái ehhez a természetesen nem önzetlenül végzett nagy munkához. Az ellen azonban, amit Kohn Dávid állít, határozottan tiltakoznunk kell. Szerinte ugyanis „nagyon szerény honorárium volt az az önként felajánlott négy fertály (80 kishold) föld, amelyet a földhöz jutott nép Szakálnak évekre terjedő (kb. 2—3 év) nagy és tökéletes munkájáért a kígyósi út elején, a Kuklagát mentén juttat, s amelyet az önzetlen ember, szerény anyagi viszonyai dacára, csak hosszas kapacitálás után vonakodva fogadott el". Ez bizony kissé sok az eszményítésből ! A több mint 50 katasztrális hold föld egyáltalán nem volt megszégyenítő munkadíj. Ha szabódott ellene az „önzetlen ember" Szakái, úgy csak azért tehette, mert a busás fizetséget maga is sokallotta. Arról, hogy a Wenckheim családnak, és Gyula városának mennyit ért a munka, s hogyan és miként rótták le Szakálnak hálájukat, Kohn már nem beszélt. A Wenckheim családdal (László) való szoros kapcsolatát hirdette a Békés127