Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

33. kép. Sulyok-Schulek Béla gyomai öntözött gyümölcsösének részlete. Az előtérben öntözőcsatorna látható. Fotó: Sulyok-Schulek Béla kb. 1938-ban Picture 33: Detail of the irrigated orchard of Béla Sulyok-Schulek in Gyoma. In the foreground the irrigation canal. Photo: Béla Sulyok-Schulek, about 1938. 33. Bild: Teilansicht der Bewässerten Obstplantage von Béla Sulyok-Schulek in Gyoma. Im Vordergrund ist der Bewässerungskanal sichtbar. Foto : Béla Sulyok-Sch ulek, um 1938. 33. картина. Часть поливного фруктового сада Бела Шульок-Шулек в селе Дема. На переднем фоне оросительный канал. Фото: Бела Шульок-Шулек, 1938. A tározó öntözés alapgondolata annyiból helyes, hogy a vízfolyások kihasználatlan őszi vizeit veszi igénybe. Alkalmazása viszont meggondolandó a kötött, mélyfekvésű és magas talaj vízszintű területeken, mert ezek talaja alig lenne képes befogadni a nagyobb mennyiségű téli ós a tavaszi csapadékot, ami belvízképződéssel és a fák fulladásával járhatna. — Egyébként a tározó öntözés hasonlít a korábban említett Hódmezővásárhely környéki legelőkön alkalmazott ún. skatulyázáshoz. Ennek lényege is az volt, hogy az őszi és téli csapadékot alacsony töltésekkel körülvett kisebb területeken tartották vissza, és szivárogtatták a gyep talajába. Az almafa vízgazdálkodását is több éven keresztül tanulmányozta SulyokSchulek. Megállapította, hogy az almafa vízigénye és vízfogyasztása szoros összefüggésben áll fejlődési szakaszaival — azaz a virágzás, hajtásnövekedés, rügy differenciálódás, gyümölcsnövekedés és érés szakaszaival (221). Megfigyelései szerint a virágzás idején rendszerint nincs szükség öntözésre, mert ekkor a talajban levő téli nedvesség még kielégíti a fák szükségletét. Legnagyobb a vízfogyasztás a hajtásnövekedés és a rügydifferenciálódás időszakában, azaz május közepétől július vegéig. Ekkor ugyanis már kialakul a teljes lombfelület, 92