Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

4. RIZSTERMESZTÉS 4.1. Az első rizstelepek (1730—1810) Egyes feltevések szerint a rizstermesztés a török uralom idején indult meg hazánkban. Ezt azonban a korabeli írásos források nem igazolták, csupán a későbbi szerzők ismertetéseiben fordult elo —- a piláv nevű rizses ételre való hivatkozással. így pl. az egyik lS04-ben megjelent tanulmány szerint „már a törökök megmutatták nekünk (— magyaroknak —) a rizs termesztését, mert amikor a XVII. szizadban az ország legnagyobb részét birtokolták, a Duna néhány szigetén G~an (— azaz Esztergom —) alitt igen jó eredménnyel termesztették" (163, 192). Ismerve a rhs ökoHgiai sajátosságait —• fó'ként a tenyószidő alatt igényelt hőösszeget és a napsütéses órák számát —- ez az állítás, valamint az, hogy a törökök Eger környékén is termesztettek volna rizst — aligha elfogadható (193). Jelentős mennyiségű adat szól viszont arról, hogy a Temesvár melletti Giroda falu határában 1730—1768-ig ,,.... néhány majlandi (— milánói —) a rizstermelést megkísérelte, még pedig oly eredménnyel, hogy a hasznos terményt olcsóbban lehetett veszteség nélkül eladni, mint magában Olaszországban" (65). Közegészségügyi okokra — főként a malária terjedésére — való hivatkozással az itteni rizstermesztést 1768-ban betiltották. Ezután a Temesvártól délre fekvő Detta, Denta, Omor és Gattaja községek határában — a Béga és a Berzava vízfolyások mentén folytatódott 1775-től. Ezen a területen 1791-ben 1315 ha rizsvetést írtak össze (103, 198) (23. kép). A termesztést olaszok vezették — pl. a Limoni, Arizi, Baldi, Barbieri, Fregni családok tagjai, akiket a bécsi udvar telepített át Mantova és Milánó környékéről (43, 192). A bánáti és a Körös-Berettyó völgyi természeti adottságok hasonlósága alapján 1819-ben merült fel az a gondolat, hogy ,,. . . a' Körös és a Berettyó vizei körül levő motsárokat rizs-kásának termesztésére lehetne használni", ugyanis ,,. . . .a Bánátban több helyen ezen betses termés már is termesztetik" (167). A Körös—Berettyó völgyben azonban csak évtizedek múlva próbálkoztak meg a rizstermesztéssel. Elsőként Tomka Emil kultúrmérnök kísérelte meg a termesztést a mezőhegyesi Élővíz-csatornához közeli Nagylak község térségében 1892—93-ban — mintegy 40 ha-on. Vállalkozása sikertelenül végződött (247). Békéscsabán a rizstermesztés első kezdeményezésével 1915-ben találkozunk. Dr. Zsilinszky Endre ekkor kért és kapott írásos tájékoztatást Seidel Istvántól a Puszta-péklai állami rizsgazdaság intézőjétől az ott folyó rizstermesztés módszereiről, területeiről és gazdaságosságáról (24. kép). Ezt követően dr. Zsilinszky 1917-ben kérést nyújtott be Békéscsaba elöljáróságához, hogy az ottani öntözött rét melletti ősgyepből 2,2 ha-t bérelne, s ezen haltenyésztéssel egybekötött rizstelepet hozna létre szikjavítási céllal. A kérést az elöljáróság azzal utasította el, hogy az aradi kultúrmérnöki hivatal véleménye szerint ez a vállalkozás veszélyeztetné az öntözött rét vízellátását (271). A kezdeményezést Széchenyi Antal nagybirtokos követte, aki Gyula-póstehki uradalmában 1918ban 1,2 ha-on termesztett rizst, és 2,2 t/ha termést ért el (46). E vállalkozás sikerét méltányolva Békéscsaba város 1919-ben ,,.... dr. Zsilinszky Endrének a Piszár-féle legelőből 4 katasztrális holdnyi (—2,3 ha —) területet (adott ki 67