Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

11. kép. A Szarvas-bikazugi minta-öntözőtelep helyszínrajza 1939-ből. Molnár В.: Mezőgazdasági öntözőtelepek üzemi kiadásai c. id. tanulmányából Picture 11: Plan of the Szarvas-Bikazug model irrigation plant in 1939. In: B. Molnár: Operation costs of agricultural irrigation plants, (study) 11. Bild: Lageplan der Bewässerungsanlage von Szarvas-Bikazug 1939. Aus: В. Molnár: Betriebsausgaben der landwirtschaftlichen Bewässerungsanlagen. (Studie) 11. картина. План общего расположения образцового хозяйства село Сарваш-Биказуг в 1939 г. Из статьи Б. Молнар «Эксплуатационные расходы сельскохозяйственных орошаемых хозяйств» sérleti szakaszonként cserepekkel, téglákkal, betonlapokkal burkolták be 1937—38-ban. A telep berendezéséhez tartoztak a zsilipek, átereszek, bújtatok, vízmérők, a meteorológiai állomás és a kiterjedt talajvízkút hálózat. A telepről talajtérkép készült. A táblákat csörgedeztető és barázdás öntözésre rendezték be, vízellátásuk fatáblás tiltókon és bádogszivornyákon keresztül történt. Megpróbálkoztak a sarkadi uradalomtól átvett bádogcsatornás vízvezetéssel is (174). A rendszeres öntözést 1937-ben kezdték meg. A terület 50%-án lucernát, vörösherét, füvesherét, vetett gyepet, keveréktakarmányokat, csalamádét és takarmánykáposztát termesztettek öntözéssel, 25%-án kukoricát, takarmányrépát és szóját ugyancsak öntözéssel, 25%-án pedig kalászosokat termesztettek öntözés nélkül (235, 236). A telepen 1941-ig folyt rendszeres öntözés. A csapadékos és belvizes 1942. évben és a munkaerőhiánnyal küzdő 1943—44. években az öntözésekre csak kivételesen került sor. Az 1946. évtől kezdve az öntözések ismét megindultak (238). A telepet 1950-ben a szarvasi Öntözési és Talaj javítási Kutató Intézet (ÖTKI) vette át, és az időközben korszerűtlenné és elavulttá vált berendezéseinek nagyrészét elbontotta, majd a telepet újjáépítette. 49