Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

Társulat keretei között 1901-ben alakult meg, és kizárólag nagybirtokosokból állt (142). Az alapító tagok névsorát és a rétöntözesre berendezett területeik fekvését és nagyságát a 7. táblázat mutatja be (80, 84) : Kimutatás Tisza István és társai öntözőérdekeltségének alapító tagjairól és a rétöntözésre berendezett területeiről 7. táblázat Név Az öntözött rét Név fekvése területe, ha Tisza István Tiszaradvány 182,8 Markovits Antal Madarász 182,1 Lovassy Ferenc Libárd 44,2 Dr. Zsilinszky Endre Pánd és Marciháza 85,7 Összesen 494,8 Az érdekeltség öntözőtelepeit a Sebes-Körösből látták el vízzel oly módon, hogy a folyó medrében duzzasztózsilipet építettek, amely a vizet a Felfogó Csatornába irányította. Utóbbi medrében — Cséffa község határában — ugyancsak duzzasztózsilipet létesítettek, s ez az öntözőtelepek csatornáiba terelte a vizet (75) (9. kép). Az érdekeltség példáját más nagybirtokosok is követték. Pl. az érdekeltségen kívüli Tisza Kálmán örökösei 110,5 ha-t rendeztettek be öntözésre vadászi birtokukon 1906-ban. A területen 49,5 ha-on rétöntözés folyt, 23,6 ha-on legelőöntözés, 37,4 ha-on pedig szántóföldi öntözés (114). Ezekben az években kívánt rétöntözésre berendezkedni Wenckheim Frigyes békési nagybirtokos is. Az érdekeltségbe való felvételét 1904-ben kérte, azonban elutasításban részesült (41). Az elutasítás ellentétben állt azzal a Tisza István által 1905ben tett kijelentéssel, hogy elérkezettnek látta az időt,,. . .a szárazság okozta bajok ellensúlyozására, vagyis az öntözés intenzívebb fejlesztésére, minél szélesebb körben való elterjesztésére és lehetőségének minél hathatósabb előmozdítására" (79). Az építési munkálatok 1901—1905-ig folytak. Befejezésük után derült ki, hogy a Sebes-Körös nyári vízhozamai nem fedezik az érdekeltség rétjeinek vízszükségletét. A biztonságosabb vízellátást szolgálta volna az a víztározó,, amelyet az érdekeltség a Sebes-Körös medrében kívánt létrehozni 1905-ben. A nagyváradi és az aradi kultúrmérnöki hivatal foglalkozott ugyan a Körösök ,,. . . vízgyűjtő területén a nagy vizeknek völgyzáró gátak útján történő visszatartása és tarozása kérdésének tanulmányozásával . . .", azonban célszerűbbnek találta, hogy a tarozás a folyók ,,. . . alsóbb, szélesebb völgyeiben, esetleg a síkokon elnyúló, elhagyott vízmedrekben . . ." történne (81). Az elgondolás tehát nem valósult meg, mint ahogyan az sem, hogy a Felfogó Csatorna alsó, Fekete-Körösi torkolatában is létesüljön duzzasztózsilip, amely az érdekeltségen kívül álló tamásdai, baji és barmódi uradalmakat, valamint a Nagyszalonta környéki területeket látta volna el vízzel. A felvetést 1907-ben azzal vetette el a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat, hogy a már meglevő ,,. . . cséffai duzzasztóval megoldást nyert a radványi, marcziházi és madarászi uradalom vízellátása ..." és az építendő második duzzasztó 3&