A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

Koczka Pál Orosházán született 1899-ben. Iskoláit Orosházán végezte. Utána az orosházi határ Bónum nevű részén 7 kat. holdas tanyásbirtokon dolgozott apjával egykarra. Két évig vett részt az első világháborúban, majd az akkor megalakuló nemzeti hadseregben szolgált két évig s utána megnősült. Hét évig együtt gazdálkodott özvegy édesanyjával, majd 1952-ig önállóan gazdálkodott. Ekkor belépett az orosházi Új Élet Termelőszövetkezetbe. 1953-ban kilépett s 1960-ig 8,5 kat. hold földön gazdálkodott. 1960-ban az orosházi Vörös Csillag Tsz-be lépett, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba. A tsz állattenyésztési részlegében mint brigádvezető dolgozott. 1945 után a megalakuló Nemzeti Paraszt Párt orosházi csoportjának elnöke, az orosházi Nemzeti Bizottság alelnöke volt. 1955-ben pedig az orosházi 48-as Kossuth Olvasókör elnöke lett s ezt a tisztséget viselte a kör megszűnéséig, 1962-ig. A paraszti munka mellett mindig érdekelték a közügyek. Ahogy én láttam! Károly király Debrecenben 1918 október elején vége lett a tart. tiszti iskolának. Már le is adtuk azt a szerelvényt, amit az iskola céljaira kaptunk. Úgy tudtuk, hogy napokon belül megyünk a frontra, amikor kaptunk egy parancsot, hogy minden tisztes, aki az iskolában oktató volt, kiegészítve a 3-ik honvéd gyal. ezred altisztjeivel (kb. 120 ember) egy századot képez, beöltözik vadonatúj ruhába, de rang, vagyis rendfokozatot nem szabad fölvarrni. Mindnyájan közhonvédként szerepeltünk. Csak négy tizedesnek kellett fölvarrni a csillagokat, mivel ők lettek a szárnytisztesek. Mindezt azért, mert egy százados parancsnokságával, egy őrszázadot fogunk képezni, amely század a király szállásánál az őrszolgálatot fogja ellátni. E hírnek mi, akiknek a menetlevele is kész volt, hogy megyünk vissza a frontra, nagyon megörültünk, mert így a frontramenés elmaradt. Kezdetét vette a zárt rendi gyakorlatozás. E gyakorlatokat az a százados vezette, aki parancsnoka lett az őrségnek. A kitüntetéseket föl kellett varrni. A századosnak is megvolt minden kitüntetése. A gyakorlatozás nagyon jólment, ami nem volt csuda, hisz minden ember altiszt és legkevesebb 2 éves katona volt. Nem is erőltette a százados úr se a gyakorlatokat. Inkább arra iskolázott bennünket, hogy mit és hogyan feleljünk ha ő Felsége megszólít és esetleg kérdez valamit tőlünk. Egy hétig gyakorlatoztunk. Mindennap fölálltunk a vármegyeház nagykapuja alatt. (Ti. ott rendezték be a Király szállását.) A 3-ik gy. ezr. zászalját egy hadnagy tartotta a jobbszárnyon. A százados jobbra nézzt vezényelt, a zászlót háromszor meghajtotta a hadnagy. Ezalatt a kürtös fújta a díszjelet. Majd a százados jelentkezett, mint az őrség parancsnoka. A vármegyeházát ez alkalomra gyönyörűen földíszítették. Az érkezés előtt való nap, megérkezett Bécsből a személyzet és a testőrség. Ők mesélték, hogy a cseh testőröket és a személyzetből is a cseheket, még a nyár utolján leváltották, mert már nem bíztak bennük. Az ide érkező testőrök mind magyarok voltak. Az érkezés napján, az állomástól a vármegyeházáig, katonaság vont kordont egymás mellé állítva, hogy az út nyitva, szabadon maradjon. Óriási volt a tömeg, ami nem is volt csuda, hisz királyt nagyon kevesen láttak a debreceniek közül. Amikor föltűnt a teljes díszmagyarba öltözött főúri lovasbandérium, élén azokkal a főurakkal, akiknek a lovait két-két csatlós vezette, utána a Debreceni ötösfogat, amelyben a királyi pár ült, olyan nagy lett a tolongás, hogy a katonai sorfalat a tömeg áttörte és csak a pesti lovasrendőrök szorították vissza a lovakkal a tömeget. 226