A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Szenti Tibor: Csendőrök erőszakoskodása a sámsoni uradalomban

lábán nem lévén, azt kezében tartotta, — láttam az alkalommal egy másik Zsandárt lóháton, ki kivont karddal a' lovat tartó kotsís felé vagdalózott, ki is az általa tartott lónak forgatásával igyekezett a' felé irányzott csapásokat kikerülni, mely néki síkerűit is, — azonban magát tovább védeni a' csapások ellen képes nem lévén a' lovat el botsájtotta, 's kiszaladt az udvarra, — ez a' templom felőli gyalog bejárásnál tőrtént, ezt látva én oda közeledtem, 's illedelmes modorban pro Úr czímezve megszóllítottam a' Zsandárt a' baj okára nézve, de ő felette dühössen rám támadva, 's szidalmazva engemet — kardjával felém kezdett csapkodni, én látván a' veszélyt, féltvén éltemet is — annyival is inkább, mert észrevettem azt is hogy a' Zsandár tizedes kevéssé ittas, és felette dühös volt — ingerült hevének más irányt adni szándékozva, 's ez által figyelmét rollam mintegy más tárgyra vezetni óhajtva, én is el kezdtem kiabálni, — 's ily formán nyilatkoztam: »mi a' baj Zsandár úr, azt a' hunczut kotsist fogjuk el, menjünk utánna« erre figyelme róllam valóban el is távolíttatván, ő a' kotsis üldözésére indult el gyalog, 's a' ház sarkánál találkozott szemközt Nagy Sámuel írnokommal, kire rátámadva, 's kardjával fele szurkálva — követelte hogy adná elő a' kotsist — ki mint monda : Ő dugott el, — ezután hogy hogy nem, láttam a' főidre le esett — honnét fel alva, már nem a' kotsist, hanem ismét ellenem tőrt, 's fenyegetődzés, 's káromlások között ismét felém jött a' templomba vezető kis ajtó kijárás felé, — ezt én látva, a' háznak kertre eső oldala mellett a' terrásra menekültem, a' Terasra engemet követtek Nagy Sámuel irnok, Szodorai Sándor, 's ugy emlékszem Bittner Tóbiás irnok ; ezt látván a' Zsandár lovára felült, 's iszonyú Isten káromlások között, 's illy szavakkal : »ki vagy te Ispán, vagy Kasznár hunczfut ide jöjj« — erre én őt figyelmeztetve intettem: »Zsandár! nem szabad garázdálkodni, és káromkodni,« mire ő még nagyobb dühbe jőve, lovával beugratott a' kertbe, ezt mi a' Terasról látva — az ajtón bé akartunk menni, de bé lévén az zárva, Szodorai, nőm szobája ablakán kotzogtatott, hogy nyíttassék ki, sebessen az ajtó, mire sógor asszonyom, ki éppen beteg nőm szobájában volt az ajtót hírtelenn felnyitván — mellyen mi mindnyájan jelessen bementünk, 's az ajtót bétsúktuk, ezután én megrémült beteg nőm szobájába — gyermekeim, 's nőm vigasztalására bemenvén, honnét csak akkor jöttem ki, midőn láttam : hogy ő a ház mellett, 's irányában eső országúton lovával vágtatott, ekkor ismét meg ijedve, attól tartva, hogy házam megkerülve az udvar felőli részén tőrend be; meg rémülve saját életem, küló'nőssen pedig szegény felette kétség be esett családom veszélyeztetése miatt — kimentem az udvarra nyíló ajtón, — szorult helyzetemben, az ön védelem természetes határából kiindulva embereimet, illetőleg cselédjeimet szóllítottam, 's meghagytam nékik hogy állanak el a' szobábba való bejárást — ez előtt azomban, míhelyest hogy nőm szobájába bé mentem; küldtem a' helybéli Bírák, és Esküdtekhez — de hogy kit azt szorult helyzetemben el feledtem — oly szándékkal, hogy ha más kép az illető Zsandár garázdálkodásától — magamat, 's családomat megnem menthetem — a' bírák mint hiteles emberek előtt ötét lefegyverezve ártalmatlanná teendem —, cselédjeim s közben azonban megjelentették azt, hogy már el ment, el ugorgult, ezután én ismét Családomhoz bemenvén, ott sógornőm Han Ferdinándnő által figyelmeztettem, hogy két lövés is tőrtént, melynek folytán én a'szobábat átvizsgálva láttam hogy irodám szobájának kertbe nyíló ablaka kívülről betörve, az ablak rámái betörve, kardal be vágva volt, 's az ablak üvegén láczott kor ídomu lyukból kitűnt hogy csakugyan golyóval lőtt be az ablakon, ennek vízsgálása közben észrevettem, hogy a' másik Csendőr a' kemencze mellett az ebédlőben ül igen mámoros állapotban, kit én, nőm kérése folytán, ki betegen a' másik szomszéd szobában feküdt, — félvén nőm, az általa ne talán is előidézendő bántalmaktól — az írnok szobájába vezettettem, e' közben előjött, az általam elébb meghívatott Józsa István esküdt ember, kitől megértvén azt, hogy a' Csárdában több Csendőrök és 317