A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

felel a járási és a megyei értéknek, de ott ez a kategória 10%-al nagyobb. Részben itt jelentkeznek a kettó's foglalkozásúak birtokai (1506 személy birtokában 1514 kh te­rület). Ugyancsak itt vannak a Nagyatádi földreform kapcsán kiosztott 467 kh terü­letből azok a parcellák, amelyek még nem kerültek a gazdagparasztság kezére. Törpebirtokosok. 1 kh alatti területűek: 3421 db/64, 19% foglalták el a terület 4,44%-át: 904 kh-at. Átlagos nagyságuk 422 négyszögöl. Akár a járásban (a birtokok 46,32%-ára jutott 2,32% terület) akár a megyében vizsgáljuk (a birtokok 37,66 %-ára jutott a terület 1,46 %-a) azt látjuk, hogy itt nem játszottak olyan jelentős szerepet a birtokszerkezetben. A kettős foglalkozásúak másik része itt jelentkezett. Az 1 kh-n aluli birtokosok közül 1930-ban csak 68-an tudtak a mezőgazdasági munkából „ön­állóan" megélni. De itt találjuk az önálló birtokosok között másutt nem szereplő ház-vagy házrésztulajdonosokat is. Az a véleményünk, hogy ebből a birtokkategóriá­ból nem jutunk el az agrárproletáriátushoz : tehát nem lehet azt mondani : „Orosházán 3421 az 1 kh-n aluli területtel rendelkezők száma, tehát Orosházán 3421 az agrárpro­letárok száma"; legfeljebb csak következtetni lehet. Érdekes felfedezésre bukkanunk, ha az 50 kh-n aluli és felüli birtokok egymás­hoz viszonyított arányát vizsgáljuk. Az 50 kh-n aluli birtokok száma a községben 99%; a járásban : 99%, a megyében 98%. Az 50 kh-n aluli birtokok területének aránya Orosházán: 74,5%, a járásban: 60%, a megyében 57,3%. Tehát a községben kevésbé volt szorító a gazdagparasztság és a nagybirtok nyomása. Az ellenforradalom földreformja hosszas huzavona után a község három kü­lönböző helyén juttatott házhelyet illetve földet. Készben a község keleti részén 211 házhelyet, ez lett az ún. Nagyatádi telep; részben a község nyugati részén az ún. községi portán; harmadsorban a falutól észak-nyugatra, az ún. Rákóczi-telepen 787 házhelyet osztottak ki. Összesen 1058 fő jutott így házhelyhez 266 kh terület szét­osztásával és ezen kívül még földhöz jutott 146 fő 467 kh területhez, (az átlagos nagy­ság nem érte el a 3 kh-t!). Az új birtokosok közül a községi portai és a Rákóczi-tele­pi lakosok az agrárpreletáriátushoz tartoztak, akik nehezen tudták fizetni a magasan megállapított vételárat. A Rákóczi-telepen lakók története pedig — döntően azért, mert a kakasszéki Zelensky uradalomból kaptak földet — külön kálvária. A vétel­árat ui. a szerződésben nem rögzítették, mert a tulajdonos keveselte. így az ügyvédje 1929-től nem vett fel semmi pénzt. Az első azonosítási eljárásra 1931-ben került sor. A vételár feletti vita tovább folyt, a községi adóhivatal pedig attól függetlenül szor­galmazta a vételár törlesztését. 1938-ban bizonyos népességpolitikai kedvezményezés kapcsán a gyermekek száma után mérséklés illette meg a telepieket. Ennek megálla­pítására a község az OFB kiküldöttel lebonyolította az egyéni telekkönyvezési elő­készítő második azonosítási eljárást. A községnek ezzel volt olyan célja is, hogy a lovaggal ennek alapján elrendezi az ügyet. A lakosok, akik már nem tudták követni figyelemmel a jogi procedúrát, akkor rátámadtak az OFB kiküldöttre : „Milyen jogon háborgatja őket a juttatott ingatlanok békés birtoklásában?" Ekkor megállapították, hogy a telepen 331 gyermek után jár kedvezmény a 643 közül. Ez a község által évente követelt átlag 1249 P-ből 133 P kedvezményt jelentett gyerekenként. A birtok örökö­sével 1942-ben sikerült megegyezni a vételárban: az 1921. évi november 7-i állapot kataszteri tiszta jövedelmének 60-szorosában állapították meg. 11 A rossz kereseti viszonyok miatt, a nem fizetés miatt már 1939. előtt is sok vál­tozás volt, különösen Rákóczi-telepen. 1939-től kezdve valamennyit javult a fizető­képesség, bár ez csak annyiban jelentett változást, hogy az évi részletet ki tudták fizetni. Még így is 978 földreformos volt 1940. nyarán a végrehajtandók listáján. 12 A gyulai pénzügyigazgatóság több személy ellen kimozdítást (vagyis kilakoltatást) javasolt, azonban a község elfektette az aktákat. Erre több oka volt : egyrészt Oros­118

Next

/
Oldalképek
Tartalom