A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Hajdú Mihály: Orosháza XVIII. századi személynévrendszere

Etimológiailag ismeretlen : 3 (0,3 %) Minden valószínűség szerint szlovák Elképzelhetően szlovák alakulat: név: 99 (11,1%) 12 (1,3%) Minden valószínűség szerint némej név: 17(1,9%) Majdnem ugyanazt lehetne elmondani ennek az összeírásnak a névstruktúrájáról is, mint az 1751. éviről. Csupán egy-két ponton található némi módosulás az arányszámok tekintetében. Az egyik a keresztnévi eredetű családnevek arányának néhány százalékkal való növekedése. Ez arra enged következtetni, hogy a beköltözések o'yan területekről is jelentősek voltak, ahol az ilyen családnévtípus gyakoribb. Talán az erdélyi területek lehetnek ezek. Különösen megerősíti ezt a föltevést a teljes keresztnevek arányszámának nagyobb mérvű növekedése. A névváltozatok csekély száma nem ad lehetőséget további következtetések levonására. A foglalkozásra utaló nevek száma, illetőleg arányszáma lényegesen csökkent. Az újonnan beköltözők tehát nem városias vidékekről jöhettek. A népnévi családnevek jelentősen kisebb hányada pedig azt mutatja, hogy a népmozgalom nem volt erős a családnevek kialakulásának időszakában az újonnan beköltözőknél. A helynévre utaló családnevek aránya szinte változatlan, de ezen belül megszaporodott az északi területekre utaló nevek száma, pontosabban megjelentek ezek névanyagban, ha nem is nagy számmal (10 név, 1,1%). A legfontosabb változás a nem magyar nevek területén ment végbe. A valószínűleg szlovák névalakulatok száma megtízszereződött, s arányszámuk is közel megháromszorozódott. Megjelentek a német eredetűnek fölfogható nevek, s ez is a beköltözések új etnikumú csoportjaira utal. Lényegében tehát színesedett, nagy mértékben gazdagodott a családnévállomány, de arányaiban csak alig változott, majdnem jelentéktelen a két összeírás közötti különbség. Mindennek ellenére a családnévanyag sokszempontú vizsgálata talán a helytörténeti kutatás számára sem volt egészen hiábavaló. Névtani szempontból pedig határozott eredménye a XVIII. század névstruktúrájába való betekintés egy adott helységben. A nevek változásaira, alakulására, alaki és jelentéstani összetételére irányuló megfigyelések összegzése minden bizonnyal fölhasználható majd egy később végzendő, más körülmények között fejlődő település névföldolgozásával való összevetéskor. Ragadványnevek A történeti ragadványnevek kutatásának módszerei még tisztázatlanabbak a magyar névtudományban, mint a családneveké. Tulajdonképpen nem is az anyag földolgozása adja a sok nehézséget, mert az követheti tulajdonképpen a jelenkori földolgozások munkamenetét, hanem az anyaggyűjtés, annak eldöntése, mit tekintünk ragadvanynevnek, mi a változó családnév, s mi az a bejegyzés, amely csak tájékoztató jellegű, nem élt névként a följegyzés korában. Az előbbiekre már mutattam be néhány példát a családnevek tárgyalása előtt. Most az utóbbira, a névhelyettesítő ragadványnév és a magyarázatként beírt szavakra sorolok föl néhány adatot. Ugyanazon személynek három különböző megnevezéssel történt följegyzését találtam néhány esztendőn belül. 1775: „...megkér[eszteltem] Szömönyei néma Örsének tsunya kurvának hatodik fattyú gyermekét..."; 1777: „...megkereszteltem] a' néma kukának ( : vagy inkább kurva otsmány kutyának :) Szömönyei Örsének már 7

ik fattyú gyermekét..."; 1777: „Kurva Kukának fattyú gyermeke..." Mindebből a sok jelzőből — véleményem szerint — csak egyet tekinthetünk ragadvanynevnek: Kuka. Nehezebb a helyzet a helynévből származó ragadványnevek esetében. Lássunk 90