A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

2. A vízfeltörések vizsgálatának hidrobiológiái, pedológiai és geobotanikai jelentősége E témakörök alapkutatási és gyakorlati szempontból egyaránt figyelmet érdemlők. Azonban róluk csak röviden, csupán a teljesség kedvéért emlékezem meg, a részleteket illetó'en közleményeimre utalok. (22, 23, 24, 26). Hidrobiológiái szempontból a vízfeltörések vizsgálata a következők miatt jelentős : a) A szikes talajok és szikes vizek algavilága között sok a rokon vonás, ezért a vizes-sáros, vízfeltöréses foltok algavilágának tanulmányozása a szikes vizek algáinak jobb megismeréséhez segíthet. b) Tapasztalataink szerint a vízfeltörések a talaj mélyéből az algák számára serkentőanyagokat hoznak fel. Ezért a kiszáradt tófenéken a további nedvesen tartás által csak azok a helyek nevelnek viszonylag gyorsan algatömeg-produkciókat, amelyeken korábban vízfeltörések mutatkoztak. Ez a tény viszont magyarázatot nyújt arra vonatkozóan is, hogy miért nevelnek a sekély szikes vizek oly gyakran vízvirágzásos algatömeg-produkciókat? Nyilván azért, mivel a mélyből felnyomódó talajvíz nem egyszerűen csak szerves anyagokat, hanem egyben növekedést serkentő vegyületeket is hoz magával (14, 26). Pedológiai vagy talajtani téren a vízfeltörések a következők miatt voltak részünkre tanulságosak : a) A szikes talajok foltos „tarkasága" vagy mozaikosan heterogén jellege nagymértékben a foltos vízfeltörések következménye. A foltonként felnyomódó talajvíz nemcsak sókat, talajkolloidokat szállít, hanem azokat egyben osztályozza is. A felhozott anyagok az oldékonyság vagy a kiválás sorrendjében rendeződnek a vízfeltöréses folton. Legtovább a jól oldódó sók jutnak, a szerves anyagok oldódásuk szerint ugyancsak szétterülhetnek, a vázalkatrészek viszont nagyságuk szerint hamarosan kiválnak. Leghamarabb a homokos részek, amelyek a feltörés helyén kis kiemelkedés formájában halmozódhatnak. Az iszapos részek távolabbra kerülhetnek. A feltöréses folt középső része olykor kevésbé sós vagy lúgos, mivel a peremek felé szétáramló altalajbeli víz is kilúgozó hatású (14, 23). b) A vízfeltöréses foltok kidomborodásait a víz felnyomó ereje, a felhozott anyagtöbblet osztályozott szétteregetése, a kolloidok duzzadása, valamint a nedves és esetleg növényzettel is fedett talajfelület szikes port felfogó képessége hozza létre (14, 18, 21). Geobotanikai vagy növényföldrajzi szempontból a vízfeltörések vizsgálata a következőkre tanított bennünket: a) A szikes tavak kiszáradt medrében a Bolboschoenus maritimus asszociációi többnyire rámutatnak a vízfeltörések helyeire, mivel a növényfoltok talaja nyirkosnedves, sőt olykor határozottan sáros és süppedékeny. Néha a növényzet szegélyén sekély vízréteg gyülemlik. b) A vízfeltörések magasabb térszínen való tanulmányozása magyarázatot nyújtott a nedvességigényes, mocsári vagy tómederbeli növények szintbeli „anomáliájára". Szintbeli anomália kifejezéssel jelöltem korábban (27) azt az ellentmondásos növényföldrajzi jelenséget, hogy a szikes tavak vagy mocsarak és a szikfok növényei a száraz szikespusztai legelő szintjén, vagy még magasabb és szárazabb térszínen is otthonosak lehetnek. Különösen Kardoskút—Pusztaközponton számos esetben észleltem (14, 25, 27), hogy a szikes laposok és a szikfok növényei: az Aster tripolium ssp. pannonicus, a Puccinellia distans ssp. limosa, az Acorellus pannonicus, а vaksziken is megélő Camphorosma annua, a szikes tófenéken lakó Bolboschoenus maritimus 354