A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

Akkori megítélésem szerint ez a morfológia eléggé fixáltnak látszott ahhoz, hogy e szervezetet a taxonómiai kategorizálásban variáció-rangúnak minősítsem. A későbbiekben azonban Uherkovich (44) azt találta, hogy ez forma-kategóriának felel meg. Genetikai kiértékelést sem én, sem ő nem végzett, így a jövő esetleges genetikai vizsgálatai dönthetik el, hogy mai rendszerezési elveink szerint voltaképpen minek tekinthető. Az újabb genetikai nézetek alapján érdemes ezen a kérdésen is elgondolkozni. Vitathatatlan, hogy e problémakör feltárása fejlődésfiziológiai vonatkozású, viszont e téren még igen kevés kísérletes eredmény született. Abból kell kiindulnunk, hogy feltehetően a Scenedesmus cönóbium sejtjeiben is a génikus informálórendszer teljesen azonos. Ha pedig ez így van, akkor a cönóbium sejtjei közötti morfológiai különbségek főként korrelációs történések eredményei, s a folyamatsor egyik pólusán a differenciált génaktivitás, a másik póluson pedig a környezeti adottságok szerepelnek. A fejlődés folyamatsoraiban e két pólus elválaszthatatlan egymástól, azaz : az örökletesség, a gének által irányított belső tényezők a külső faktorokkal elválaszthatatlanul együttműködnek. Ha a Scenedesmus acuminaius f. gyoparosiensis (Kiss I.) Uherk. nov. comb. taxont genetikailag mint tiszta modifikációt tekintjük, úgy jelen besorolása vitathatatlanul indokolt. A tapasztalataim szerinti nagyfokú állandóság azonban azt a lehetőséget is felveti, hogy itt e fő morfológiai jellegek biotípusos megalapozásúak. Felmerülhet a kérdés, hogy a most ismertetett Scenedesmus-taxon morfológiai viszonyai, illetve a legjellemzőbb két alaktani bélyeg: a cönóbium hat belső sejtjének két sorban állása, valamint a két sor kifelé álló sejtvégeinek ellenkező irányú görbülése miként értelmezhetők? Tényként állapítható meg, hogy e két bélyeget életre hívó differenciálódási folyamatokat döntő mértékben a térviszonyok befolyásolják. Morfológiai változások a cönóbium szélső sejtjein és a két sorba rendeződött belső sejtek kifelé mutató végein jelentkeznek, ahol ezeket a térviszonyok is megengedik. Úgy tűnik, hogy a befelé eső oldalakon és sejtvégeken a sejtek közelsége vagy egymással való érintkezése az illető testrész építési folyamataira gátlólag hat, s ennek eredményeként „szép" szabályos cönóbium és nem burjánzásos torzképződmény születik. Hogy mindez részleteiben milyen élettani-genetikai, biokémiai vagy biofizikai mechanizmusok révén manifesztálódik, arról szinte semmit sem tudunk. Csupán magyarázó próbálkozásokként említjük meg a következőket: 1. A cönóbium belső sejtjeinek kétsoros alternált rendeződésében kétféle folyamat is szerepelhet. Az egyik az, hogy az osztódás után még többé-kevésbé lineáris elrendeződésű utódsejtek váltakozva egymás mellett eltolódnak, „elcsúsznak", amit az is lehetővé tesz, hogy a sejtek végeik felé többnyire elkeskenyednek A másik folyamat a már eredetileg ferde falakkal történő osztódás, amely két különböző szintben elhelyezkedő utódsejtet eredményez. Ez utóbbi esetet a Scenedesmus ecornis (Ralfs) Chod. monodesmoid sejtje osztódásakor kísérleti körülmények között is észleltem (29). Ez utóbbi faj körében nagy volt a morfológiai variabilitás, ami annak meggondolására késztethet, hogy a Scenedesmus acuminaius f. gyoparosiensis is formaértékű szervezet lehet. Egyébként a cönóbium alternált sejtelrendeződése több Scenedesmus species alakkörében is előfordul, ami ugyancsak arra mutat, hogy e jelleg kialakulásának közös mechanizmusa lehetséges. 2. A belső sejtek kifelé eső végeinek sorok szerinti ellentétes görbülésében e sejtek erősen „kinyújtott" S-alakja döntő szerepű lehet. A kinyújtott S-alak ugyanis a kifelé néző sejtvégek ívelődésének szabad teret ad, a cönóbium belseje felé eső sejt346