A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Jároli József: Orosháza népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században
7. táblázat Év halálozások 0 éves 0—14 éves összes száma szám % szám % 1771 120 44 36,6 83 69,1 1772 190 47 24,7 154 81,0 1773 220 71 32,2 171 77,7 1774 120 51 42,5 77 64,1 1775 153 67 43,7 104 69,3 72,24% a 0—14 éves korosztályba esó'. Az igen magas gyermekhalandóság döbbenetes adatai ezek, hiszen a gyermekek csaknem egyharmada nem éri el az 1 éves kort, több mint kétharmada a 14. életévet. A születések és a halálozások különbségéből számított természetes szaporodás tízévenkénti sorai a születések és a halálozások igen magas száma miatt stagnáló állapotot tükröznek. A két tényező' miatt tehát mérsékelt ütemű népességszaporodás jellemzi a korszakot. Az évenkénti adatok hasonló képet adnak. Az 1790—1799 közti évtizedben Orosházán is eló'fordul két esztendő, amelynek mérlege népességfogyást eredményez (1794, 1798). Az adatokból láthatjuk, a XVIII. században a demográfiai adatok vizsgálata alapján mérsékelt ütemű népességnövekedést, alacsony természetes szaporodást tudunk kimutatni Orosházán is. Az igen magas évenkénti születésszámok mellett a gyermekhalandóság, a táplálkozási viszonyok, a kezdetleges higéniai viszonyok miatti alacsony átlagéletkor dontó'en befolyásolja a népesség növekedését. A népesség növekedését csupán a természetes szaporodás eredményeként ismerjük. Szórványos adataink vannak a községbe beköltözőkről és az elvándorlásról. Az anyakönyvek bejegyzéseiből és a helynévből képzett megkülönböztető előnevek alapján 1746—1771 között 48 olyan családnévvel találkozunk, amelyeknek viselői a kérdéses időszakban telepedtek le a községben. Legtöbben Tótkomlós, Békéscsaba, Hódmezővásárhely helységekből és a Tiszántúl nagyobb városaiból jöttek. A házasságkötéseknél láthatjuk részletesebben az orosháziak kapcsolatait a környékkel, a távolabbi vidékekkel, és főleg az utóbbiakat korábbi rokoni, családi szálak motiválták. Arról is van adatunk, hogy a magyarajkú lakosság mellé Mezőberényből, Csongrádról németek, s mint láttuk, Csabáról is, szlovákok telepedtek át. 25 A Dunántúlról vallásuk üldözése miatt még 1763-ban is települt át két család. Kertész Pál és Barát Ferenc családjával együtt a Vas megyei Sitke községből jött Orosházára, Nagy Ferencné földesuruk zaklatásai miatt. (1743—44-ben az orosháziak életében is jelentős szerepet játszott az új földesúr vallási türelmet mutató telepítési politikája.) Az új beköltözők nem csekély ingó és igatlan vagyont mondhattak régi lakóhelyükön magukénak, Kertész Pál 923, Barát Ferenc 811 forint értékűt. 26 A beköltözés mellett az elvándorlás is szerepet játszott a népesség arculatának alakulásában. 1753-ban az orosháziak közül is többen át akartak települni az akkor benépesülő nyíregyházi pusztára. A megye 1753-ban készített összeírása szerint Szarvasról, Mezőberényből, Komlósról, Csabáról és Orosházáról 449 jobbágy és 33
