A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7—1983 Űj algák elnevezése Békés megyéről, Orosházáról és Orosháza határában levő területekről KISS ISTVÁN I. Bevezetés A zöld növényi mikroszervezetek, az un. algák vizsgálatával 1929—30 óta foglalkozom. Ily irányú szakmai munkám szülőföldemről, Pusztaföldvár és Orosháza határából indult. Az itteni szikes vizekben gyűjtöttem azokat a növényi mikroszervezeteket, amelyek 1933-ban tanári diplomamunkám anyagát adták (8), s az itteni algák további elmélyültebb kutatásából épült fel 1939-re doktori értekezésem is (9). Közben bejártam a Tiszántúlra eső Dél-Alföld szikeseit, majd vizsgálataimat hazánk egészének legjellegzetesebb szikes területeire is kiterjes2tettem. Ezek soián sokat tanultam az idős földművelőktől, s ma már határozottan látom, hogy ezekből is szövődött bennem az otthon, a szülőföld és a haza szépséges fogalma... Ifjúságom idején az algák a botanika területén még inkább csak „érdekességek" voltak, amelyek díszes, olykor megragadóan vonzó külsejükkel hívták fel magukra a mikroszkopikus világ iránt is érdeklődők figyelmét. Kutatómunkám során számos olyan algaszervezettel találkoztam, amelyeket a rendelkezésemre álló szakirodalom alapján nem tudtam determinálni. Ezeket időlegesen „félretettem", s tájékozottságom bővülésével ezek közül kerültek ki azok a szervezetek, amelyek a szaktudomány számára is újaknak mutatkoztak, s amelyek közül egyeseket szűkebb szülőhazám földrajzi helyeiről neveztem el. Kérés alapján most ez utóbbiakról szólok. De előbb még engedtessék meg arról is szólnom, hogy algológussá szülőföldemnek egy időjárási néphagyománya formált, amely az állóvizek megzöldülését, azaz bizonyos algák tömegprodukciós felszaporodását a közeli eső jelenének tartja. Erről 1963-ban az Orosházi Szántó Kovács János Múzeum évkönyvében már beszámoltam. Pusztaföldvár volt részemre az a nevezetes hely, amely egész életemre a mikroszkóp mellé láncolt, s egyben egy új irányú algológiai vizsgálódást indított el. Ez a fejlődési irány pedig szorosan avval a megismerésbeli előrehaladással kapcsolatos, amelynek eredményeként az algák vizsgálata is jelentősen előtérbe került. Az algák ma már nemcsak alapkutatási szempontból fontosak, hanem a termelési gyakorlat, a hasznosítás oldaláról is az érdeklődés homlokterébe kerültek. Kedvező körülmények között ugyanis az algák gyorsan szaporodnak, s parányi voltuk ellenére rövid idő alatt hatalmas szervesanyag-tömeget hozhatnak létre. Általuk igen jó hatásfokkal oldható meg az „iparosított" jellegű organikus anyagtermelés kérdése. A fényt az algák a magasabb szervezettségű növényeknél jóval nagyobb mértékben képesek hasznosítani, ezért már néhány évtizeddel ezelőtt is „élő fényakkumulátorok"-nak nevezték őket. Napjainkban az algák tömeges termesztésével állati takarmányokat állítanak elő, néhol emberi táplálékként is szerepelnek, s nem lehetetlen, hogy a távolabbi jövőben a bolygóközi tér, illetve a világűr meghódításának is nélkülözhetetlen növényeivé válnak. 327