A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Szenti Tibor: Csendőrök erőszakoskodása a sámsoni uradalomban

a napon, amikor rálőtt a sámsoni cselédekre? Erre a másik koronatanú adta meg a választ : „Szabó Mihály 65 éves vásárhelyi születésű, Református, nős, 3 gyermekes attya, Kanász Sámsonban. „Az egyik (csendőr) leszállott lováról, 's bevezette lovát a kertbe, a' másik kívül maradt, 's lován ült, azután az, ki a' kertbe ment, lovát ott hagyta, és kiment a' másikhoz, s nagyon káromolta azt, és le rántotta a' lóról, ki fejre esett, 's egyik lába a' kengyelben maradt, de csízmája lehúzódván ő fél lábára mezítláb maradt, azután az, ki a' másikat a' lóról lerántotta, a' falnak támaszkodott, kardja ki volt húzva, 's káromkodott, azt mondván »a' kutya kasznárnak meg kell halni ma«, azután Tót Jósef hozzá érkezett, de hogy később mi történt, nem tudom, mert én dolgomra mentem." 1857. március 11-én, Szegeden, a es. kir. megyetörvényszéki vizsgáló bíróságon Kardos Antal cs. kir csendőr tizedest szembesítették a beidézett tanúkkal. A tanúk vallomásait a szemébe mondták, de a káplár a tényeket rendre visszautasította és hamisnak mondotta. „1857. Május 18-án Nyilvános erőszakoskodási bűntett miatt gyanúsított Oroszi György, Tóth József és Klement János ellen... különös vizsgálatot rendeltek el azonban vizsgálati fogság nélkül." Az ügyész a tények ellenére is a sámsoniakat vádolja a csendőr megveretésével. A „betyárokkal folytatott állítólagos harc" már szóba sem jött többé. "Dobossy előadó a cs. kir : állad : ügyészség indítványával ellenkezőleg, a' további bün vádi eljárást ...megszüntetni véleményezi (:a' következő határozati terv szerint:) a' cs. kir : állad : ügyészség meghalgatása után következőleg Határoztatott A vádbeli állítólagos nyilvános erőszakoskodási bűntettre nézve, a' további büntető eljárás... megszüntetik, és az összes íratok ezen határozat másolatával együtt, Köpösdi István agyon lövése miatt, Kardos Antal csendőr tizedes elleni illetékes eljárás végett a' cs. kir. 7

ik csendőr ezred parancsnokságához hivatalos levél kíséretében áttétetni rendeltetnek." A határozat indoklási részében kiemelték, hogy amikor a káplárt a saját csendőrezredénél kihallgatták, másként vallott az esetről, mint azt a garázdálkodásának másnapján, a jelentésében leírta. A május 31-én kelt jegyzőkönyv szerint, a szegedi Megyetörvényszéknek bűnfenyítő ülése alkalmával úgy határoztak, hogy a sámsoni vádlottakat fölmentik és az agyonlövetés tárgyában az ügyet a 7. csendőrezred parancsnokának átadják. Az államügyészi helyettes a határozat döntésébe nem nyugodott bele. A csendőrmentési akciót tovább folytatva, a határozat elleni fellebbezését azonnal bejelentette; ezért elrendelték, hogy az egész anyagot a „cs. kir országos fő törvényszékhez" felülvizsgálat végett föl kell terjeszteni. 1857. június 4-én a vastag aktacsomót el is küldték. Itt megszakadt a történet. Ma már nem derül ki, hogyan végződött a vizsgálat. Az bizonyos, hogy a sértett sámsoniak továbbra is gyanúsítottak maradtak és a kálváriájuk sem ért véget. Újabb kihallgatások és valószínűleg „ráhatások" következtek. Ismerve az egyébként is lassú, bürokratikus ügyintézést, lehetséges, hogy az ügyet addig húzták, míg az események kezdtek feledésbe merülni és a dolog „megszelídült". Végezetül álljon itt néhány soros panaszos levél, amely a föllelhető aktában hivatalos válasz nélkül maradt. Amíg a csendőrmentési akció folyt, e levél részletéből megtudjuk, hogy a lelőtt cselédember családja milyen szociális körülmények között maradt, támasz és igazságszolgáltatás nélkül: 324