A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

intézkedést nem tett, azok nemcsak a Méltóságos Gróf Ur majorságos birtokából szerződés mellett birt 886 hold földet ily erőszakos módon elfoglalva továbbra is minden fizetés és szolgálat nélkül ingyen birtokolták, hanem már annyira vetemedtek, hogy a Méltóságos Uraság curiáját is megrohanták és az egyik Írnokot a kertészség helyett az újoncok sorába beállani kénszerit ették, — így bitorolták a nevezett kertészek a Méltóságos Uraság földjét, s folytatták botrányos féktelenségüket mind addig, mig múlt évi augusztus elején a császári seregek által a forradalom el nem nyomatott. A forradalom elnyomása után minthogy a kertészséggel kötött szerződés a múlt év Szt. Mihálykor már letelendő volt, az uradalmi Tisztség értésükre adta, hogy mindaddig, mig a múlt évi restantiák iránt nem compitisálnak, és új szerződésre nem lépnek, volt szerződésük 12-ik pontja ellenére a haszonbérbe birt földeket egyiküknek sem szabad szántani. De mivel az uradalmi felszollitásra a kertészek még akkor sem sokat hajlottak, később a földek szántásától törvényesen is eltiltattak. Ezen törvényes letiltás után némely józanabbjai új szerződés kinyerése végett az uradalomhoz járulván, a feltételeknek előleges közlése után a szerződés tulajdon kívánságukhoz képest egyedül készpénz fizetés mellett múlt év szeptember 30.-ikán vélek egy esztendőre újfent megköttetett, s azt a kertészeknek nagyobb része mindjárt alá is irta. Mindhogy azonban némelyek, éppen a Nagyságos Kormányzó Biztos Ur jelenleg is panaszolkodó 18 egyének mint főbujtogatók és izgatók által különféle ijeszgetések és lebeszélések miatt a szerződést akkoriban aláírni nem merészelték, az uradalom által az aláírásra még 15 napok engedtettek azon nyilvános kijelentéssel, hogy azok, akik magokat alá nem irják, többé az uradalom vélek nem szerződvén, a pusztából ki fognak mozdittatni. A 15 napok elteltével berekesztetvén az aláirhatás, minthogy akkoriban a törvénykezés fel vala függesztve, a szerződést alá nem iró kertészek pedig az előbbeni két évekről nagyobb sumára menő adóssággal tartoztak, az uradalom Nagyságos Temesváry István kormányzó biztos úrhoz folyamodott a végett, hogy addig is, mig a törvénykezés megnyílik, az adós kertészeknek vagyonai zár alá vétessenek, minek folytán múlt évi november hó 19-én a törvényes lezárolás teljesíttetett is. Múlt év december 4-én az adóösszeirás teljesítésével a szerződést alá nem iró kertészek még egyszer felszollittattak, hogy aki megmarad s szerződni óhajt, ez az utolsó alkalom ebbeli szándékát kijelenteni, mely alkalommal azok közül kiknek javai már lezárolva voltak, a szerződést ismét többen aláírván, javaik a lezárolás alól felmentettek, s földjeiknek a szerződés szerinti használatában meg is hagyattak. így utoljára a 184 kertészek közül csupán a jelenleg panaszolkodó 18 ak voltak azok, kik magokat makacsul megkötve, egyedül azért, mivel a földes Uraság a lekötelezést in solidum kívánta, ez úttal is ugy nyilatkoztak, hogy inkább nem szerződnek, mint magokat in solidum lekötelezzék. Minélfogva mint jövendőben nem sámsoni kertészek, az ottani adóösszeirásból is kihagyattak, az uradalom részéről pedig nekik ez alkalommal újfent kijelentetett, hogy igyekezzenek tartozásaikat, hova előbb letisztázni és más lakóhelyet keresni, mert mint nem szerződötteknek a pusztában helyük nem lévén, onnét ha másként nem távoznának, törvényes hatalom közbejöttével is ki fognak mozditatni. Látni való ezekből, miként a Birtokos Ur az összes kertészekkel mind a mellet, hogy fentebbi két években a szerződésileg kötelezett készpénzi fizetéseknek és házi szolgálatoknak nem teljesítése által néki gazdasága kezelésében több ezrekre rugó kárt s rövidséget okoztak, elég méltányosan bánt és nékik több izben alkalmat nyújtott arra, hogy a haszonbérben birt földek használatában továbbá is megmaradhassanak. ó\)y