A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

Röviden ismertetem szerkesztői munkámat. Elöljárójában bemutatom az önéletírót. Azután közlöm a kiválasztott szemelvényt. Igyekeztem egy hosszabb, önálló részt kiválasztani. Miután még csak két éve dolgoznak, általában az életük leírásával még csak a legénykorukig jutottak el. Ezért aztán életük első harmadáról szólhatnak a kiválasztott szemelvények. A szöveget érintetlenül hagytam, csak a nyilvánvaló helyesírási hibákat javítottam ki. Az önéletírók 2—3 év múlva fejezik be munkájukat. Munkájuk színvonalát ismerve biztosra veszem, hogy nagy nyeresége lesz mind a helytörténetnek, mind a néprajznak. Bizonyos, hogy idők folyamán jó néhány önéletírás könyvalakban is megjelenik majd. Ujj Istvánné Németh Julianna Orosházán született 1897-ben tősgyökeres orosházi családból. Ősei Orosháza alapításakor jöttek Zombáról. A nagybibliába a leszármazást beírták és firól-fire hagyták. Orosházán járt iskolába, utána a Vásárhelyi-pusztán a Tatársánci-dűlőben levő tanyájukon nevelkedett. Sokat olvasó családban nőtt fel. 1918-ban az Ujj-családba került s az apácai határban levő tanyán gazdálkodtak. Rövidesen házat építettek Orosházán. Az orosházi Evangélikus Nőegylet lelkes tagja és az Orosházi Kisbirtokosok Nőszövetségének elnöke volt. Egy ideig Iskolai Szülői Munkaközösség elnöke is volt. Gyógyító nagyszülém Még hatéves korában teljes árvaságra jutott. Egy rettenetes kolera-járvány elvitte apját, anyját, egy 14 éves lánytestvérét és két fiútestvérét két nap alatt. A kis Juliska egyedül volt öt halott-szeretteivel, sírt-sírt, így szokta elmondani a történetét az ő családjának. Én sajnos csak így ismerem az én drága nagyszülémet, hallásból, mert amikor ő meghalt, én egy éves voltam. Az én drága jó anyámtól, a tőle emlegetett történetekből, elmondásokból emlékszem rá. És hogy ne feledjük, azért írom le, Mikor a halottas emberek megjelentek a hullákat összeszedni, volt közöttük egy érzőszívű ember. Kérdi a síró kis Julikát, hogy van-e valaki rokona? De a Julika ezt nem tudta. Ekkor a bácsi mondta : majd érted jövök és elvezetlek egy jó nénihez, aki szereti a kis árvákat. Még aznap este vissza is ment érte. Összeszedték a kis ruháját, cipőjét, egy batyuba kötötték és elindultak az öreg Kata nénihez. Kata néni tanyán lakott, de nem messze Orosházától. Ez a néni volt talán 70 éves is. Ez a Kata néni úgy ismerte a gyógyfüvet, virágot, fát, mint most egy botanikus. De ismerte a betesgégeket is, mert volt egy katonaorvos rokona, attól sokszor kért tanácsot is. Kata néni helyre tudta igazítani a kificamodott kart, vagy testrészt. Ő volt a tanyák betegeinek gyógyítója. Minden gyógyfüvet, vagy virágot először saját magán próbált ki és azután bátran adta a betegnek. Mikor megérkeztek, azt kérdezte a kis Julikától, hogy szoktál-e félni? Hát ha megijesztenek, akkor igen. Most féltél-e halott szüléidtől? Itt már sírva mondta, hogy tőlük nem féltem, csak én nagyon sírtam, mert láttam, hogy már nem élnek. Legjobban édesszülémet, meg a kisöcsémet Gyurikát, vagy mind-mind siratom! Mi lesz énvelem? Ez a bácsi azt mondta, hogy Kata néni egy jólélek. Ugy-e nem kerget el? Szeret engem, egy kis tudatlant, egy szomorú kis árvát? — Ha szótfogadsz! Én szótfogadok és jó leszek ! Ha nagy leszek, dolgozok, csak legyen valaki, aki beszél velem. 204